Majd’ egy h�nap telt el az�ta. Ugyanolyan fagyos reggel virradt Skyrimre, mint az el�z� �s az azt megel�z� napon, �s Dragonsreach csarnoka ugyanolyan b�szk�n magasodott Whiterun �s a k�rnyez� f�ldek f�l�, mint az elm�lt �vsz�zadokban. A t�jon csend �lt, melyet csak n�ha t�rt meg egy-egy farkas vony�t�sa vagy a v�ros k�r�li farmok fel�l �rkez� hang. Skyrim f�ldjein ritk�n volt tart�s hangzavar. Csak a sz�l s�v�tett olykor �gy, mintha sosem akarn� abbahagyni.

Hilda szorosabban markolta a kalap�cs�t �s f�lelt. Noha rendk�v�l cs�p�s hideggel �rkezett a hajnal, nem f�zott. Az �szakiak szinte sosem f�znak, �t pedig most a vad�szat izgalma is f�t�tte bel�lr�l. M�g s�t�t volt, amikor elindultak Farkassal. Az �jszaka Vilkas �s Aela vad�szideje volt els�sorban, n�ha Farkas is csatlakozott a k�t m�sik v�rfarkashoz, de �ltal�ban ink�bb Hild�t k�s�rte el. A n� a hajnali vad�szatokat kedvelte a legink�bb, b�r ez a fogalom n�la ink�bb azon �llatok elejt�s�t jelentette -ragadoz�k, vaddiszn�k-, amelyek vissza is t�madtak ahelyett, hogy elmenek�ltek volna. Harcmodor�b�l ad�d�an sz�vesebben ment ezekre a vadakra, a k�rny�ken volt bel�l�k b�ven. �s persze, az is h�s; �szakon a medv�t vagy a kardfog� tigrist is legal�bb annyira szerett�k, mint a szarvast vagy az �zet.

Farkas n�h�ny m�terrel t�volabb, Hild�val egy vonalban haladt, termet�hez m�rten meglep�en nesztelen�l. Hilda sosem volt k�pes igaz�n csendesen haladni, �gy �ltal�ban � volt az, aki ink�bb felzavarta a vadat, mintsem becserk�szte azt. Most meg�lltak kis id�re, v�rtak, s � a szeme sark�b�l Farkast figyelte. A f�rfi m�r el�h�zta hatalmas pallos�t, arca fesz�lt volt, koncentr�lt. Nagyon ritk�n fordult el�, hogy �talakult volna, � ink�bb egy�tt �lt a v�rfarkas-l�ttel, mint kihaszn�lta annak el�nyeit. Visszan�zett Hild�ra, a tekintet�k tal�lkozott, �s a f�rfi biccentett.

Nem sokkal k�s�bb Farkas el�gedetten t�r�lgette a v�rt a kardj�r�l, m�g Hilda szem�gyre vette a l�b�n�l kiter�tett �ri�si vaddiszn�t.

 - Vilkas nem lesz el�gedett. - s�hajtott Farkas, len�zve az �llaton t�tong� hatalmas sebre. - � mindig olyan pontosan tud v�gni, �n meg a legt�bbsz�r rossz helyre csapok. Ront a h�s min�s�g�n.

 - De er�sebb vagy. Neked el�g egy csap�s, amit eltal�lsz, az t�bbet nem mozdul. - pillantott fel r� Hilda, azt�n elnevette mag�t. - Eml�kszem Vilkas k�p�re, amikor az els� zs�km�nyt hoztam. Kiss� sz�tz�ztam… se a kalap�cs, se a buzog�ny nem vad�szatra val� fegyver.

Farkas is nevetett. �l�nken eml�kezett arra a napra; Hilda nem volt j� vad�sz, �ltal�ban csak azt tudta leter�teni, ami megt�madott, de egy�tt j�k voltak.

Gyorsan nekil�ttak, hogy megny�zz�k a vaddiszn�t, hogy csak a sz�ks�ges r�szeit kelljen majd hazacipelni�k. �gy egy �r�val k�s�bb, amikor a nap is teljesen felkelt m�r, �s Whiterun v�rosa �ledezni kezdett, Hilda �s Farkas, v�llukon a zs�km�nyt tartalmaz� zs�kokkal r��r�sen baktattak a f�kapu ir�ny�ba, �tv�gva azon a n�h�ny farmon, amely Whiterun d�lnyugati oldal�n�l helyezkedett el.

 - Sokat gondolkodtam az ut�bbi id�ben. - sz�lalt meg hirtelen Hilda, megt�rve az egyetlen eddigi zajt, l�pteik s�lyos, egyenletes hangj�t a kem�ny talajon.

 - Gondolkodt�l? Min? - Farkas k�v�ncsian sand�tott r�. A n� halv�nyan elmosolyodott.

 - Luci�n.

A kisl�ny az�ta, hogy Hilda �sszefutott vele az utc�n, rendszeres vend�g volt Jorrvaskr-ben. Gyakran �jszak�ra is maradhatott, Hilda pedig nagyon megszerette �t. Lucia okos volt �s kedves; a Companions t�bbi tagja is megszokta a jelenl�t�t, a harcosok kiv�tel n�lk�l kedvelt�k a kisl�nyt, aki vid�mabb�, sz�nesebb� tette a napokat, a k�z�s vacsor�kat. Hilda �s Aela m�g v�vni tan�tani is elkezdt�k. Egyel�re ugyan csak t�rt, k�st adtak a kez�be, de Hilda �szrevette, hogy Lucia �l�nken �rdekl�dik a komolyabb fegyverek ir�nt, legink�bb a buzog�nyok tetszettek neki, �s Hilda, aki maga ezzel a fegyvert�pussal kezdte a p�lyafut�s�t, igencsak �rt�kelte ezt. A Companions sz�m�ra lassan term�szetess� v�lt Lucia jelenl�te, a szervezet, ha konkr�tan nem is mondta ki, befogadta az �rva kisl�nyt.

Hilda pedig pont arra k�sz�lt, hogy kimondja.

N�ha ugyan agg�dott kiss�; Lucia nem tudott a Companions, a K�r titk�r�l, Hilda pedig nem akarta hal�lra r�miszteni �t. Fogalma sem volt, a kisl�ny hogy reag�lna, b�r abban biztos volt, hogy nem �ruln� el, amit megosztanak vele. Farkast �s Ael�t nem izgatta t�ls�gosan a leleplez�d�s vesz�lye (Ael�t az ilyesmi sosem �rdekelte, Farkas pedig nem �rz�kelte annyira a helyzet komolys�g�t), Vilkas azonban sokszor sz�ba hozta a t�m�t. Az � szem�lye volt az, amely eddig megg�tolta Hild�t abban, hogy d�nts�n, de ahogy telt az id�, mindez egyre halov�nyabb volt m�r, �s egyre er�sebb az elt�k�lts�ge.

 - �r�kbe szeretn�m fogadni. - mondta halkan. R�vid csend k�vetkezett, amelyet csak a sz�l f�j�sa, l�pteik zaja t�rt meg. Farkas el�sz�r meglepetten n�zett r�, azt�n melegen elmosolyodott.

 - Vilkas mindig azt mondja, hogy csak magaddal t�r�dsz, m�r sorsa nem �rdekel t�ged �s a sz�ved k�b�l van. De ez nem igaz. - mondta. Hilda felvonta a szem�ld�k�t. Ami azt illeti, � maga �gy �rezte, ebben kiv�telesen Vilkasnak van igaza �s nem az �ccs�nek; ritk�n fordult el�, hogy m�sok �rdek�t el�r�bb helyezte, mint a saj�tj�t… legal�bb is r�gen �gy volt. - Az a kisl�ny szeret t�ged. Nagyon. Te pedig melegsz�v� vagy val�j�b�l.

 - Gondolod? - k�rdezte a n�, ahogy el�rt�k �s r�fordultak a Whiterun kapuj�hoz vezet� f��tra. Vel�k szembe csup�n egy-egy katona j�tt (a Birodalom sz�neben, mivel a v�ros a Birodalom fennhat�s�ga al� tartozott), akikre Hilda r� se pillantott, �s n�h�ny farmer, akik a tany�ikra igyekeztek. - N�ha �gy �rzem, t�l sokat felt�telezel r�lam.

 - Egy�ltal�n nem. - Farkas r�ntott egyet a v�ll�n, m�r amennyire a h�t�n cipelt vaddiszn� engedte. �s valamely k�l�n�s okb�l Hilda m�ris szebbnek l�tta a hideg, deres reggelt, mint eddig.

Whiterun kapuja el�tt, mint mindig, most is ny�zsg�s fogadta �ket. N�h�nyan gratul�ltak a sz�p zs�km�nyhoz, m�sok tiszteletteljesen k�sz�nt�tt�k �ket, Hilda figyelme azonban m�s ir�nyba kalandozott: a kapu el�tt nem messze, egy szabad, f�ves ter�leten, ahol az utaz�k n�ha a lovaikat legeltett�k, most n�h�ny s�tor �s az azok k�r� elrendezett t�bor �llt. A t�z bar�ts�gosan lobogott, �s k�r�l�tte olyan alakok s�rg�l�dtek, akiket Skyrim-szerte mindenki j�l ismert.

Khajiitok.

Ezek a k�l�n�s, egzotikus teremtm�nyek a t�voli Elsweyr sivatagos f�ldj�r�l �rkeztek. A k�lsej�kben k�t l�bon j�r� macskaf�l�kre eml�keztet� khajiitokat v�ndor keresked�k�nt ismert�k �szakon, akik kis csoportokban j�rt�k a birodalmat, le-let�borozva a telep�l�sek kapuj�n�l, port�k�ikat �rulva. A polg�rh�bor� ugyan sokak kedv�t elvette a keresked�st�l, a khajiitok azonban a legzavar�bb, legvesz�lyesebb k�r�lm�nyek ellen�re sem adt�k fel. Skyrim n�p�nek t�bbs�ge ugyan nem b�zott benn�k (ez�rt is t�boroztak mindig a v�rosok, falvak sz�l�n) Hilda azonban kifejezetten kedvelte �ket.

 - �gy t�nik, kedvenc keresked�ink megint erre j�rtak. - jegyezte meg megtorpanva, ahogy oda�rtek a t�bor k�zel�be. N�h�ny pillanatig m�g habozott, majd Farkasra pillantott. - Menj el�re nyugodtan. Majd j�v�k �n is, csak van egy kis elint�znival�m.

A f�rfi biccentett �s k�rd�s n�lk�l s�t�lt tov�bb. Hilda nem kis h�l�val n�zett ut�na; Farkast�l b�rmit k�rhetett, � k�rd�s �s belesz�l�s n�lk�l teljes�tette, Hild�nak pedig most k�l�n�sen fontos volt, hogy mag�ra maradjon. M�g mindig voltak titkai, melyeket megtartott mag�nak, melyekr�l hallgatott m�g a Companions el�tt is, �s a khajiitokkal lebonyol�tott �zletei m�lyen ezek k�z� a titkok k�z� tartoztak. Kom�tosan s�t�lt a s�trak k�z�, a t�borban s�rg�l�d� n�h�ny khajiit tekintet�nek a keresztt�z�ben, m�gnem megpillantotta Ri’saad-ot, a karav�n vezet�j�t a szokott hely�n, a legnagyobb s�tor el� ter�tett sz�nyegen �ld�g�lni. Valami�rt most el�sz�r enyhe lelkiismeretfurdal�st �rzett, ahogy odal�pett hozz�; a khajiitok j�l ismert�k �t, hisz rendszeres v�s�rl�juk volt. Legut�bb, amikor �tjaik keresztezt�k egym�st, Hilda m�g teljesen m�s ember volt, nem a Companions tagja, nem Harbinger. Mag�nyos zsoldosk�nt tengette �let�t, egyik napr�l a m�sikra, nem t�r�dve m�sokkal vagy a t�rv�nnyel, sz�m�zve �s elfojtva azt a rengeteg hib�t �s rossz tettet, melyet elk�vetett… �gy t�ve, mintha az �lete nem lenne �res �s c�ltalan. Annyi minden t�rt�nt az�ta… �s a Companions, az �j csal�dja m�g mindig nem tudott sokat arr�l, milyen ember is volt � akkoriban. �s azokr�l a hib�ir�l sem, melyeknek terh�t m�g most is mag�val cipelte, megtartotta mag�nak.

 - Sz�p napot. - biccentett, pillanatnyi haboz�s�t legy�zve. Ri’saad bar�ts�gosan hunyorgott r�, ami a khajiitokn�l a mosolyg�st jelentette.

 - Ez itt �dv�z�l t�ged. Miben lehet a szolg�latodra? - a khajiitok besz�d�nek saj�toss�ga volt, hogy magukra harmadik szem�lyk�nt utaltak, s mint mindig, egy pillanatra most is �tfutott Hilda fej�n, hogy ez vajon a saj�t, egzotikus nyelv�k�n is �gy van-e.

 - A szok�sosat k�rem. - mondta v�g�l csendesen, szem�lyis�g�t�l elt�r�en kiss� zavartan, ahogy Ri’saad felt�p�szkodott, hogy a s�tor belsej�b�l el�hozzon n�h�ny �veg skoom�t. Ez a k�l�nleges f�zet a holdcukorb�l k�sz�lt �s Skyrim-szerte ismert -�s t�bb helyen illeg�lis-, er�s f�gg�s�get okoz� k�b�t�szernek sz�m�tott. Hilda fut�lag elfintorodott, ahogy elrakta a h�rom-n�gy �veget �s odaadta az �rte j�r� p�nzt a keresked�nek. Voltak id�k, amikor k�ptelen volt meglenni n�lk�le; mostanra ink�bb a k�nz� elvon�si t�net maradt, valamif�le rossz eml�keztet�je, marad�ka azoknak az id�knek.

 - Merr�l j�tt�k? - k�rdezte azut�n, mintegy cseveg�sk�pp. Ri’saad �s khajiit karav�nja eg�sz Skyrim f�ldj�n kereskedett, vid�kr�l vid�kre, telep�l�sr�l telep�l�sre utazva, s Hilda gyakran t�l�k �rtes�lt azokr�l a t�rt�n�sekr�l, amelyek a birodalom t�volabbi ter�letein estek. A khajiitok j� megfigyel�k voltak �s azokkal szemben, akik elnyert�k a bizalmukat, hitelesebbek �s megb�zhat�bbak a legt�bb h�rhoz�n�l. Hilda pedig ezek k�z� az emberek k�z� tartozott.

 - Falkreath tartom�nyb�l vitt erre utunk. - v�laszolta Ri’saad. Falkreath k�d�s-nyirkos vid�ke Whiterun-t�l d�lre ter�lt el. - Ennek a hideg orsz�gnak viszontags�gai minket, khajiitokat nem r�misztenek el, mint sok m�s keresked�t, m�gis, ez�ttal balj�sabb �s gy�trelmesebb volt az utaz�s, mint m�skor.

Hilda �rdekl�dve r�ncolta a homlok�t a h�r hallat�n.

 - Valami gond van Falkreath-ben?

 - Megnevezhetetlen gond, amely ezt t�preng�sre, s�t, aggodalomra k�szteti. - biccentett komolyan Ri’saad. - Olyan sz�besz�dek is sz�rnyra kaptak, hogy a Dark Brotherhood t�nyked�sei bor�tanak �rny�kot a vid�kre: t�mad�sok, gyilkoss�gok, elt�n�sek… valami munk�lkodik ott, hogy mi, azt ez pontosan nem tudhatja. �gy v�li viszont, hogy �rdemes odafigyelni a sz�besz�dekre �s nyitott szemmel j�rni, f�leg ezekben az id�kben, amikor azt mondj�k, a s�rk�nyok is visszat�rtek.

 - A s�rk�nyok val�sak: az otthonomat, Helgent porig �gett�k. - Hild�nak az arcizma sem rezd�lt, ahogy kimondta. Azt�n elgondolkodott. - A Dark Brotherhood… az egykor rettegett orgyilkos szekta? �k ink�bb Cyrodiil-ban t�nykedtek, itt Skyrimben nincs igaz�n h�r�k. Sokan �gy hiszik, maga a szervezet sem m�s, mint puszta legenda.

Legenda… A sz� kiejt�se egy m�sik t�m�t, egy eml�ket hozott a felsz�nre. Hilda hangja elakadt, nem folytatta, amit m�g mondani akart.

Az elm�lt h�napban t�bbsz�r is esz�be jutott, amit Lucia mondott neki az Ice-Fang csal�d t�r�r�l sz�l� mes�r�l. Minduntalan bossz�san hessegette el a gondolatot, de hi�ba, az vissza-visszat�rt, ak�r egy szellem k�s�rteni, nem hagyta nyugodni �t. Nevets�ges, g�nyolta mag�t ilyenkor meg�ll�s n�lk�l, �s m�gis, annak er�ltet�se, hogy ne foglalkozzon a dologgal, �s a makacs tagad�s mellett ott bujk�lt benne a k�rd�s, hogy mi van, ha m�gis igaz, amit Lucia �ll�tott �s oly nagy meggy�z�d�ssel hitt. �jra �rezte azt a kellemetlen, bizserg� szor�t�st a mellkas�ban; d�h�s volt mag�ra, de most, hogy ott �llt a khajiitok k�z�tt, fej�ben Lucia szavai visszhangoztak �s az elfojtott k�v�ncsis�g majd’ sz�tfesz�tette, nem tudta meg�llni, hogy mag�ban tartsa.

 - Hallottam egy t�rt�netr�l… - sz�lalt meg v�g�l, az eml�kezet�ben kutatva, hogy felid�zze a mes�t, melyet m�g az apja mondott neki r�gen, amikor Hilda gyermek volt, �s nem csal�dj�nak utols� k�pvisel�je, amikor az Ice-Fang n�v m�g jelentett valamit. Ism�t nevetnie kellett mag�n, annyira hihetetlennek t�nt, hogy a t�rt�netnek b�rmilyen k�ze lenne a val�s�ghoz, �s Lucia akkor, amikor hallotta a khajiitokat mes�lni, pont ezt mondt�k volna. A kisl�ny m�gis oly nagy hittel �ll�totta… Hilda rem�lte, hogy most v�gre megkapja a nemleges v�laszt �s pontot tehet a dolog v�g�re. - Egy legend�r�l, ami egy j�gs�rk�nyr�l �s egy t�rr�l sz�lt, amelyet, ha j�l eml�kszem, J�gagyarnak neveztek. Egy ismer�s�m �ll�tja, hogy t�letek hallotta a mes�t. Igaz ez?

Ri’saad �rdekl�dve billentette oldalra a fej�t.

 - Elsweyr homokf�ldjei naps�t�ttek �s melegek, h� �s j�g nem �r od�ig. Sok t�rt�net�nk van, �m ez nem a saj�tunk. - mondta, miel�tt viszont Hilda megnyugodva s�hajtott volna egyet, folytatta. - De vannak n�lunk m�s t�rt�netek is. Vannak k�nyveink. K�nyvek, melyekbe ezekr�l a f�ldekr�l sz�rmaz� legend�kat �rtak. Ez eml�kszik a t�rt�netre, amir�l besz�lsz. M�ris megkeresi neked a k�nyvet, amelybe �rt�k. - azzal fel�llva bel�pett a s�tr�ba, mag�ra hagyva a d�bbent Hild�t a bej�rat el�tt. A n� szinte lefagyva b�mult ut�na; ha valamire, erre a v�laszra egy�ltal�n nem sz�m�tott.

 - K�telkedsz.

Hilda megp�rd�lt a m�g�tte felcsend�l� hangra, a hangra, amely szint�n v�ratlanul �rte, �s m�r nem tudta visszafojtani az el�t�r� meglepett ki�lt�st. Egy m�sik khajiit �llt t�le nem messze, nyugodtan. A t�rsain�l valamivel termetesebb, h�mnem� l�ny bund�ja s�t�t volt, lesz�m�tva az arc�t bor�t� n�h�ny feh�r mint�t. Orr�n egy r�gi sebhely h�z�dott v�gig, val�szer�tlen�l k�k tekintete �that�an f�rk�szte Hild�t, aki egy pillanatra megborzongott t�le, ak�rcsak legut�bb, amikor a khajiit r�n�zett.

Ismerte �t.

K�zvetlen�l azel�tt, hogy csatlakozott a Companions-hoz, egy kellemetlen incidens sor�n Hilda �sszet�z�sbe keveredett egy csapat birodalmi katon�val, akik elfogt�k �s a f�v�rosba akart�k hurcolni igazs�gszolg�ltat�s c�m�n. A khajiit is a katon�k foglya volt. Amikor megsz�k�tt, Hilda kiszabad�totta �t is; maga sem tudta, mi�rt seg�tett a k�l�n�s, titokzatos l�nynek, aki azt�n elt�nt, mint egy elillan� �lom. Nem gondolta, hogy valaha is viszont fogja l�tni, hisz �tjaik alig hogy keresztezt�k egym�st, �s sz�tv�ltak megint. Elmosolyodva l�pett k�zelebb.

 - Nem sz�m�tottam r�, hogy tal�lkozni fogunk m�g egyszer.

 - Ez meg�g�rte, hogy �gy lesz. - a khajiit egy pillanat erej�ig r�hunyorgott. - Megv�ltozt�l az�ta. Most te vezeted a harcosokat. Vez�r lett�l.

 - Te is megv�ltozt�l. - b�k�tt �ll�val Hilda a khajiit v�ll�ra sz�jazott tegezre �s �jra. - Gondoltam, hogy magad is harcos vagy. A karav�nnal utazol?

 - Most �ppen. Azt�n lehet, hogy hamarosan m�sfel� vezet ennek az �tja.

Hilda halv�ny mosollyal cs�v�lta meg a fej�t. A khajiit �pp olyan titokzatos �s megfoghatatlan volt, mint amikor el�sz�r tal�lkoztak. Hilda akkor �gy �rezte, mintha bel�l�tna, mintha oly dolgok tud�ja lenne, melyek hat�ssal lehetnek nem csak m�sokra, de m�g j�val t�bbre is. Nem tudta hov� tenni az idegent; tal�n ez�rt is volt r� fel�d�t� s egyben kiss� nyugtalan�t� hat�ssal a t�rsas�ga.

 - Most m�r el�rulhatod nekem a nevedet? - k�rdezte v�g�l. Legut�bb m�g ezt sem tudta meg.

A khajiit lassan b�lintott.

 - Ezt itt R’lima-nak h�vj�k.

 - R’lima. - ism�telte meg Hilda a nevet. - Mi�rt gondolod, hogy k�telkedem?

�m hi�ba v�rt v�laszt, ak�rcsak r�gebben n�h�ny k�rd�s�re, erre sem kapott feleletet, a khajiit csak n�zte �t �that� tekintet�vel.

 - Csup�n egy legenda forr�s�t keresem. - sz�lalt meg v�g�l ism�t a n�. - Nem t�bbet. R�gen kin�ttem m�r a mes�kb�l.

R’lima szeme f�l�tt enyh�n felborzol�dott a sz�r, mintha csak egy ember vonta volna fel a szem�ld�k�t.

 - Van olyan legenda, ami igaz. - jegyezte meg, eltekintve messze, a hegyek ir�ny�ba. - Csak �gy tudod meg, ha ut�na j�rsz… nem tan�csos k�telked�sben maradni.

 - Azt mondod, ne nyugodjak addig, am�g ki nem der�tem, hogy val�s-e az eg�sz, vagy t�nyleg csak egy mese? - Hilda nem b�rta titkolni meglepetts�g�t. De h�t a khajiitok ilyenek voltak, titokzatos �s kisz�m�thatatlan n�pek, melyek mintha maguk is mes�kb�l l�ptek volna el�. R’lima halkan felkuncogott.

 - Mi�rt, nem azt teszed most is?

Hilda megborzongott, elfordult t�le, csak hogy a s�torb�l �pp kil�p� Ri’saad-ra essen a tekintete. Az �reg khajiit egy kisebb m�ret�, n�mileg viharvert �llapot� k�nyvet tartott a mancs�ban.

 - Ez megtal�lta, amit eml�tett�l neki. - ny�jtotta Hilda fel� a k�tetet, aki kiss� lend�letesen vette el �s bele se lapozva a tariszny�j�ba dobta.

 - Megvenn�m. - k�z�lte kurt�n, igyekezve nem R’lima-ra n�zni. A k�l�n�s khajiit jobban bel�l�tott, mint szerette volna. Gyorsan lesz�molta �s Ri’saad mancs�ba nyomta a sz�ks�ges aranyakat, majd Whiterun kapuja fel� sand�tott, �r�lve, hogy most m�r mehet tov�bb. Aznapra b�ven el�g volt m�r a rejt�lyekb�l �s izgalmakb�l.

 - �g veletek. - biccentett oda a khajiitoknak. Ri’saad bar�ts�gosan hunyorgott r�.

 - Vezessen utad melegebb f�ldekre. - b�cs�zott n�p�nek hagyom�nyos szavaival. R’lima ellenben k�zelebb l�pett hozz�, m�g nem engedte el �t.

 - Ez Solitude v�ros�ba k�s�ri a t�rsait. - mondta halkan, hogy csak Hilda hallhatta. - Amit r�gen mondott, miut�n megmentetted, m�g most is �ll, �llni fog mindig. Solitude v�ros�ban megtal�lod ezt, ha seg�ts�gre lenne sz�ks�ged… b�rmiben.

Azzal miel�tt Hilda b�rmit is v�laszolhatott volna, megfordult �s elt�nt a s�tor libben� fala m�g�tt.

Jorrvaskr-ben m�r v�rt�k �t.

 - Sikerrel j�rt�l? - k�rdezte Farkas, ahogy bes�t�lt az ajt�n �s szem�gyre vette a hossz� asztalon l�v� reggeli-maradv�nyokat.

 - Fogjuk r�. - feszengett kiss� Hilda, �jra elgondolkozva a t�rt�nteken �s a tal�lkoz�son a r�gi, k�nyszer-sz�lte ismer�ssel. Vilkas felvonta a szem�ld�k�t.

 - Fesz�ltnek t�nsz. - jegyezte meg. Hilda felhorkant �s a h�ta m�g� rejtette a khajiitokt�l v�s�rolt k�nyvet (s k�zben rem�lte azt is, hogy tariszny�j�ban nem koccannak �ssze t�l hangosan az �vegek).

 - A te jelenl�tedben mikor nem?

 - De minden rendben? - k�rdezte aggodalmasan Lucia; a kisl�ny �pp a koszos t�ny�rokat szedte �ssze, hogy elvigye �ket Tilma-nak. A kisl�ny rengeteget seg�tett az �regasszonynak, akit az ut�bbi hetekben nem igaz�n lehetett hallani, amint azon panaszkodik, hogy egyed�l kell mosnia �s takar�tania Jorrvaskr lak�ira.

 - H�t persze. Ne agg�dj, kicsi. - er�ltetett egy mosolyt az arc�ra Hilda �s megsimogatta Lucia buksij�t. - Hagyd most azokat a t�ny�rokat, majd Vilkas elviszi �ket. Valamit szeretn�k mutatni neked.

Vilkas gyilkos k�ppel meredt Hild�ra, Farkas ellenben titkon elmosolyodott, amikor r�j�tt, mit akarhat a n�.

 - Megyek! - Lucia engedelmesen k�vette Hild�t az als� r�szre, a Companions lak�k�rletei fel�. Tilm�val az el�z� napon takar�tottak itt, �gy egyel�re nem �rtette, Hilda mit akar mutatni neki. Azt persze nem tudhatta, hogy a Harbinger a t�bbiek h�ta m�g�tt m�r t�bb napja nagy munk�ban van: a tudtuk n�lk�l �r�tette ki a k�z�s pihen�k�nt haszn�lt teremb�l ny�l� kis rakt�rt, felt�tve az �gy keletkez� szob�t m�sfajta berendez�ssel, szekr�nnyel, l�d�val, sz�nyeggel �s egy kis �ggyal, amelyben egy feln�tt harcos eg�szen biztosan nem f�rt volna el…

 - Itt is voln�nk. - l�kte be az ajt�t Hilda, majd figyelte, ahogy Lucia arc�ra lassan ki�l a csod�lkoz�s. Igaz�b�l Farkason k�v�l senkinek sem eml�tette a sz�nd�kait, de ennek k�rd�s�t egyel�re f�lretette. Majd k�s�bb is r��r Vilkas savany� k�p�t n�zni, most csak Lucia sz�m�tott.

 - Ez… - sz�lalt meg bizonytalanul a kisl�ny �s k�rd�n n�zett fel Hild�ra, aki halv�nyan elmosolyodott.

 - Rem�lem, tetszik. Ha j�l eml�kszem, azt mes�lted, a csal�dod elhagyott. - mondta. Kiss� zavarban volt maga is, hisz sosem volt a szavak embere, s igaz�n j�nak sem tartotta mag�t soha. Melegsz�v� vagy, jutottak esz�be Farkas szavai, de �gy �rezte, a f�rfi rosszul gondolta ezt. Megk�sz�r�lte a tork�t. - De �gy t�nik tal�lt�l magadnak egy �jat. Ez itt a te otthonod, k�z�nk tartozol most m�r… ha te is �gy akarod.

Nem tudta folytatni, Lucia ugyanis odaugrott hozz� �s �t�lelte. Hilda zavartan tett h�tra n�h�ny l�p�st, de a v�kony gyerekkarok nem engedt�k el �t.

 - K�sz�n�m… - suttogta a kisl�ny. Hilda nem l�thatta az arc�t, de hallotta, hogy remeg a hangja. - T�nyleg… t�nyleg maradhatok?

 - H�t persze. - b�lintott a n�. - Isten hozott k�z�tt�nk.

�gy kellett lennie. �gy szerette volna, hogy legyen. Nem sz�m�tott, mit mondanak majd a t�bbiek, mit fog sz�lni Vilkas, �s nem h�tr�ltatta meg t�bb� a Companions �tka sem, mely �lland� vesz�lyk�nt �l�lkodott f�l�tt�k. Ahogy a kisl�ny szorosan �t�lelte a derek�t, Hilda, b�rmilyen f�radt volt is, b�rmennyi k�ts�g, nyugtalans�g �s b�ntudat gy�t�rte, �gy �rezte, aznap v�gre tett valami j�t is.

S�g� 1 hozz�sz�l�s

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s

1

2018.09.02. 19:47 Laerthel H�ha! Ebben a fejezetben k�l�n�sen hangs�lyos, hogy Hilda mennyire �rdekes, sokr�t� karakter, nagyon sok oldal�t megmutattad egyszerre... Tal�n direkt �p�tetted fel �gy, tal�n nem, mindenesetre kirajzol�dik egy sz�p �v a fejezet elej�t�l a v�g�ig - onnan, hogy "Hilda egy kem�ny csaj aki mindenkit elagyabugy�l" od�ig, hogy "Hilda egy sok rosszat meg�lt, kiss� megt�rt harcos, akinek megvannak a saj�t d�monai, �m ezeken fel�lkerekedve seg�t egy el�rvult kisl�nyon". Sz�p. :) Skyrim vil�g�hoz sajnos cseppet sem �rtek, de ez nagyon lej�tt. Tetszenek a random �szaki nevek �s a khajitok:) van a jellem�kben valami macsk�s, illetve ink�bb nagymacsk�s, �s ez �rdekes... v�rom, hogy l�ssuk megint R'lim�t. Azt is kiemeln�m, hogy �gyesen szuszakolsz be mag�r�l a vil�gr�l sz�l� inf�kat is a narrat�v keretbe, neh�z lehet ezt �gy �sszehozni, hogy ne t�nj�n er�ltetettnek (nem t�nik...). Laer out