Reirinek eg�sz m�snap az el�tte �ll� feladat j�rt a fej�ben. A d�lel�tti munk�ja sor�n is (egy l�ghaj� f�t�rendszer�t babr�lta meg - rutin munka volt, a hiba rendszerint balesetnek, l�tszott) a Gonti �ltal mutatott titokzatos kock�n gondolkozott, szabad perceiben pedig rendszerint azon kapta mag�t, hogy el�veszi a t�rk�pet �s az azon l�v� �p�letet tanulm�nyozza, tervezgeti, hogy pontosan hogyan is fogja megszerezni az artifactot, amire az aetherborn b�nlord valami�rt annyira v�gyott.

Nem volt vesz�lytelen v�llalkoz�s. Az �p�let, ahol a kock�t �rizt�k, Ghirapur legforgalmasabb ker�let�ben volt, sz�mtalan t�gas csarnok k�zel�ben, ahol a h�res feltal�l�k leg�jabb m�veit �ll�tott�k ki, ahol �lland�an sok volt a b�m�szkod�, �s persze a j�r�r�z� konzul�tusi b�kefenntart�-g�pezetek is sz�p sz�mmal k�pviseltett�k magukat. Igaz, Reiri sz�mtalan j�l �rz�tt �p�letbe jutott m�r be k�l�n�sebb gond n�lk�l, de a k�zjegye, szabot�zsakci�i �szrev�tlenek voltak. Egy t�rgy ellop�sa teljesen m�s t�m�hoz tartozott: a tettest keresni fogj�k, �s Reiri csak abban b�zhatott, amit Gonti �g�rt, hogy ha elviszi neki a kock�t, v�delmet kap. Mag�ban igyekezett min�l alaposabban megtervezni a sz�m�ra nem mindennapi akci�t, mik�zben a l�ghaj� belsej�be b�jva megpihent kiss�. Amikor hajnalban haza�rt (csal�dja m�r megszokta, hogy �lland�an csavarog), nem sz�lt semmit arr�l, hol j�rt �s milyen �gyben, sem reggel, munk�ba menet. Nem ez volt az els� dolog, amir�l hallgatott, �s ha valamiben, abban biztos volt, hogy ebbe a vesz�lyes �gybe nem k�v�nja belevonni a szeretteit.

A napnyugta csendesen �s puh�n �rkezett el. Az aether a megszokottkecses sz�ps�g�vel, halv�ny f�nnyel kanyargott az �gbolton, r�rajzolva a jellegzetes mint�kat. A thopterek �s az ezerf�le szerkezetek �lland� z�mm�g� hangja lehalkult valamelyest, �s a v�rosban tolong� t�meg nagy r�sze a freejam-i utc�k fel� vette az ir�nyt, ahol sz�mtalan kiv�l� �tkezde v�rta a vend�geket. Kaladesh jobb k�rzeteiben gyakran volt olyan �l�nk az �jszakai �let, mint a b�n�z�k �s t�rv�nyen k�v�liek �ltal l�togatott �jszakai Piacokon vagy Dhund r�szben elhagyatott b�rt�n- �s csatornarendszer�ben. Az est�k gyakran adtak alkalmat ki�ll�t�soknak, �nnepi megnyit�knak, melyek k�z�ppontj�ban legt�bbsz�r -term�szetesen- a feltal�l�k �s �j m�veik �lltak. Reirit most csup�n az zavarta, hogy �tic�lja pont az Akhara csarnok �s a k�r�l�tte l�v� palot�k k�zel�ben volt, s ez a k�rny�k most el�gg� zs�foltnak t�nt.

Egy darabig az �ton ballagott, elvegy�lve a t�megben, Rani szok�s szerint a s�lja rejtek�ben, keze zsebre dugva, hozz��rt a Gonti �ltal adott kulcs hideg, sima fel�let�hez. A t�r k�zponti �p�lete, amely fel� a legt�bb polg�r tartott, maga az Akhara csarnok volt, melynek l�tv�nyosan d�szes kupol�ja b�szk�n magasodott a ter�let f�l�. Reiri kicsit m�g gy�ny�rk�d�tt a kivil�g�tott, thopterekkel k�r�lvett csarnok l�tv�ny�ban, majd lefordult egy n�ptelenebb mell�kutc�ba.

Reiri kiv�l� m�sz� volt, r�ad�sul Ghirapur t�ld�sz�tett �p�letei is a seg�ts�g�re voltak: a legmagasabb falakra is k�nnyen fel tudott kapaszkodni. Most is ezt a szok�s�t k�vette, Rani el�b�jva szint�n feliramodott a kiszemelt �p�let tetej�re. Odafenn Reiri el�vette a t�rk�pet �s ellen�rizte, j� ir�nyban van-e. A c�l�llom�s nem volt messze, �llap�totta meg el�gedetten, ha el�re n�zett, m�g a tetej�b�l is l�tni v�lt valamennyit. A sz�l az arc�ba kapott, a t�ren ny�zsg�k hangja halk morajj� csendesedett a f�l�ben. Izgult, de ez nem az a kellemes, inspir�l� izgatotts�g volt, amit a megszokott szabot�zsakci�i el�tt �rzett. Szerencs�re amerre haladt (tov�bbra is a tet�k�n), egyre csendesebb, kihaltabb volt minden. Ghirapur v�ros�ban, m�g a n�pszer� ker�letekben is voltak olyan ter�letek, amelyekr�l mintha elfeledkeztek volna: mag�nyos m�helyek, ignor�lt ki�ll�t�csarnokok �lltak egym�s mellett n�m�n, a k�zelben l�v� t�gas terek �s utak, az Akhara �s m�s neves csarnokok elvont�k a figyelmet ezekr�l a sz�kebb, macskak�ves utc�kr�l, Reiri pedig kifejezetten �r�lt most ennek.

Ann�l nagyobb volt a megd�bben�se, amikor meg�rkezett. A sima, f�mes hangokat hallva azonnal meglapult. J�l ismerte ezt a zajt: az utc�n k�t konzul�tusi rendfenntart� g�pezet j�r�r�z�tt, figyelemmel tartva egy magasabb �p�let kapuj�t, melyet aether-rel �titatott biztons�gi f�ny vont k�l�n�s dereng�sbe.

 - Mi a…? - motyogta meglep�dve Reiri. A Gonti �ltal eml�tettek alapj�n nem sz�m�tott ilyen fok� ellen�rz�sre. Igaz, a v�delmi rendszerekkel ritk�n gy�lt meg a baja; n�h�ny percnyi tanulm�nyoz�s ut�n m�r tudta, hogyan ker�lje el a konzul�tusi �r�ket �s hogyan iktassa ki �szrev�tlen�l a kaput lez�r� biztons�gi f�nyt annyi id�re, am�g belopakodik. Ink�bb az aggasztotta, hogy odabenn mi v�rhatja m�g… az eddig l�tottak alapj�n a helysz�n m�gsem t�nt annyira h�tk�znapinak, mint gondolta. Nagyot s�hajtott. Az �p�letet eln�zve nyugtalans�g fogta el, de tiszt�ban volt vele, hogy m�r nem fordulhat vissza.

�rny�kk�nt lend�lt �t az �p�let tetej�re, Rani a nyom�ban. Az utols� pillanatban kapta el a gremlin fark�t, miel�tt az r�vetette volna mag�t a kapu v�delmi rendszer�t t�pl�l� aether-t�roz� gener�torra.

 - Rani! �gy kell elb�nnunk a rendszerrel, hogy csak addig ne m�k�dj�n, am�g bejutunk. - suttogta. - Egy pillanatnyi kihagy�st nem vesznek figyelembe, de ha v�glegesen t�nkretessz�k… Ezt majd elint�zem �n, benn majd kereshetsz kaj�t, j�?

A gremlin kelletlen�l s�nd�rg�tt od�bb, Reiri pedig �tvette a hely�t �s tanulm�nyozni kezdte a v�delmi aether-f�nyt. Hamar meg�llap�totta, hogy a kaput lez�r� rendszert h�rom gener�tor t�pl�lja, melyek egy�ttesen h�l�szer� f�nyr�teget vontak a bej�ratra. K�t gener�tor a f�ld�n elhelyezett oszlopokba volt �p�tve, a konzul�tusi �r�k ezel�tt j�r�r�ztek. A harmadik gener�tor f�l�tt gubbasztott most Reiri. Ha ebbe a gener�torba belepiszk�l, tud akkora r�st v�gni a v�delmi h�l�n, ami nem felt�n�, de � k�nyelmesen �tf�r rajta… Vigyorogva d�rzs�lte �ssze a kez�t, majd munk�hoz l�tott.

Az �gyk�d�s�t nem vett�k �szre. A f�nyh�l� fels� sarka vibr�lt n�h�ny pillanatig, majd a legsz�ls� egy-k�t f�nyvonal kialudt, pont akkora ter�leten, hogy egy apr�, sov�ny alak bef�rjen rajta. Reiri f�rg�n el�relend�lt (Rani a v�ll�ra kapaszkodott, hossz� fark�val �t�lelve a l�ny derek�t), �s beugrott a r�sen. Odabenn f�lhom�ly �s hideg l�ghuzat fogadta. Megkapaszkodott a bels� oszlopok egyik�nek tetej�n, hunyorogva pr�b�lta kivenni az el� t�rulkoz� l�tv�nyt. T�gas, kihalt csarnokot l�tott, olyat, mint a legt�bb kaladesh-i bemutat�terem. F�lelt m�g egy darabig, majd puh�n, �szrev�tlen�l huppant le a f�ldre egy s�t�t sarokban. B�r tudta, van ideje b�ven, hisz behatol�s�r�l nem tudhatott senki, szerette volna mihamarabb maga m�g�tt tudni az eg�szet. A Gontit�l kapott t�rk�pet felesleges lett volna el�vennie; az csup�n az �p�lethez vezet� utat mutatta, a bels� tervrajzot nem. �gy h�t, jobb h�j�n csak az �rz�keire t�maszkodhatott. Miut�n meggy�z�d�tt arr�l, hogy senki sem j�r a csarnokban �s az nincs felszerelve k�l�n�sebb riaszt� rendszerrel, �vatosan, nesztelen l�ptekkel elindult a fal mellett. Rani, mintha maga is vesz�lyt�l tartana, nem csatangolt el, hanem szok�s�t�l elt�r�en vele maradt, a v�ll�ba kapaszkodva. Reiri v�gigosont a csarnokon, l�ptei m�g �gy is halkan visszhangoztak, ami a csendben el�gg� f�ls�rt�nek t�nt sz�m�ra. A csarnokb�l egy sz�les, vastag sz�nyeggel bor�tott l�pcs� vezetett felfel�. K�v�lr�l az �p�let nem t�nt kifejezetten hatalmasnak, ink�bb egy szer�ny m�zeumnak l�tszott, a t�rp l�ny pedig azon gondolkodott, merre kezdhetn� a kutat�st az ellopni k�v�nt artifact ut�n. Odafenn sz�mos ki�ll�tott g�pezet, t�rgy fogadta; n�ma szeml�l�k�nt sorakoztak, vonzva a tekinteteket, b�r a rajtuk �l� porr�teget l�tva Reiri gyan�totta, hogy eltelt m�r sok id� az�ta, hogy utolj�ra k�z�ns�g el�tt mutogatt�k �ket. Gonti j�l mondta, olyan volt a hely, mint valami rakt�r. Reiri megborzongott egy pillanatra. Volt itt valami k�s�rteties, b�r meglehet, csak az�rt �rezte, mert tilosban j�rt.  Egy m�sodperc erej�ig visszafordult a bej�rat fel�, csak hogy ellen�rizze, m�g�tte sincs senki…

…�s megh�lt benne a v�r.

A f�bej�rat f�l�tt hatalmas z�szl� volt a falra er�s�tve, melyen m�g a f�lhom�lyban is tiszt�n kivehet� volt a Konzul�tus szimb�luma. Amikor belopakodott, Reiri csak egy fut� pillant�st vetett abba az ir�nyba, fel sem t�nt neki a z�szl�, most pedig ott �llt, szinte megk�v�lve, �s k�ptelen volt levenni r�la a tekintet�t.

Az �p�let, ahova bet�rt, k�ts�get kiz�r�an a Konzul�tus fennhat�s�ga al� tartozott. Tal�n valamif�le titkos, haszn�laton k�v�li l�tes�tm�ny volt, de egy�rtelm�en egy olyan hely, ahova Reiri �nsz�nt�b�l be nem tette volna a l�b�t, m�g leg�lisan sem. Gonti nem eml�tette, hogy az �p�let a Konzul�tus�… Reiri nagyot nyelt. Ha itt lebukik, abb�l nagyon nagy baj lesz. Mi�rt nem �rult�k el neki, hogy pontosan hova is kell bet�rnie? �s � hogy lehetett olyan ostoba, hogy t�bb inform�ci� hi�ny�ban m�gis elv�llalta ezt a megb�zat�st?

�gy toporgott a l�pcs� tetej�n, mint a csapd�ba esett vad. Tiszt�ban volt vele, hogy tov�bb kell mennie, m�r csak az�rt is, mert ha ott marad, leblokkolva az egyik leg�szrevehet�bb helyen, biztosan nem marad lehet�s�ge arra, hogy m�g gond n�lk�l, �p b�rrel meg�ssza ezt a vesz�lyes kalandot. Jobb h�j�n beosont a legk�zelebbi terem ajtaj�n �s r�gt�n megb�jt egy ki�ll�tott szerkezet m�g�tt.

 - A m�zeum nem nagy. - mondogatta halkan Raninak, s k�zben egyben mag�t is gy�zk�dte. - Csak �tfutunk rajta, �s annyi. Kezdj�k itt… seg�ts k�r�ln�zni, j�?

A gremlin a f�l�be szuszogott, majd elrugaszkodott a v�ll�r�l �s feliramodott a falon. Reiri n�h�ny pillanatig k�vette a tekintet�vel, azt�n � is neki�llt a terem �tn�z�s�hez. Az meglehet�sen zs�folt volt, ak�r egy rakt�r, �s ez a t�ny, valamint az, hogy az elrendez�s nem �ppen l�togat�bar�t m�don volt megoldva, csak er�s�tette Reiriben azt az �rz�st, hogy a Konzul�tus valamilyen nem publikus c�lra haszn�lja az �p�letet. Kisebb �s nagyobb, egyszer� �s bonyolult szerkezetek, ki�ll�tott t�rgyak k�z�tt haladt el �vatosan lopakodva, n�ha meg-meg�llva, hogy f�leljen vagy alaposabban megszeml�ljen valamit, de a kock�t, amit keresett, sehol sem l�tta. Egy id� ut�n Rani is visszat�rt (n�mi aether-nyommal a k�p�n, aminek l�tt�n Reiri rosszall�an cs�v�lta a fej�t). A k�vetkez� terem kerek volt, k�zep�n egyetlen nagy, fedett emelv�nnyel; Reirinek csup�n gyorsan k�rbe kellett futtatnia a tekintet�t, hogy meg�llap�tsa, a Gonti �ltal k�v�nt kocka nem itt van. A teremb�l k�t m�sik ajt� is ny�lt, az egyiken kereszt�l halv�ny, k�kes dereng�s sz�r�d�tt be. Reiri kis gondolkod�s ut�n k�v�ncsian vette arrafel� az ir�nyt.

A terem, amibe bel�pett, hatalmas volt, �s olyan, amilyet azel�tt m�g sosem l�tott. A magas, kupol�s mennyezet alatt a legk�l�nlegesebb m�szerek helyezkedtek el: �ri�si, �veges �s t�kr�s szerkezetek, n�hol egym�sba fon�dva, ak�r egy k�l�nleges erd�, melyet fat�rzs �s lomb helyett arany rudak �s k�kes �vegek alkotnak. Reiri r�gt�n �szrevette, hogy a sok m�szer l�tsz�lagos �sszevisszas�ga val�j�b�l egy kiv�l�an megszerkesztett egys�get alkot. Mindennek megvolt a maga pontos helye �s szerepe, �s az eg�sz �sszef�gg�sben �llt a kupol�val, annak szint�n egyedi kialak�t�s�val. Tal�n az eget vizsg�lj�k vele, az aether �tj�t kutatj�k, futott �t Reiri fej�n, mik�zben bes�t�lt a m�szerek k�z�, meg�llva az azok k�z�tti �res ter�leten, melynek k�zep�n csup�n egy emelv�ny �llt, a berendez�st ir�ny�t� pult. Reiri legy�zte a k�s�rt�st, hogy kipr�b�lja - feln�zett, szem�vel k�vetve a rendszer csatlakoz�sait… �s szinte azonnal megpillantotta azt, amit keresett.

A szint�n k�r alak� emelv�nyre vezet� r�vid l�pcs� mellett, az emelv�ny szemk�zti oldal�n k�t �ri�si artifact-szerkezet �llt, ak�r k�t szobor �r. Reiri l�tott m�r hasonl� monstrumokat, f�k�pp ki�ll�t�sokon, b�r a l�zad�s alatt a Konzul�tus is bevetett n�h�nyat. Ez a k�t szobor mozdulatlanul �rizte ugyan a termet �s a k�l�n�s m�szereket, Reiri azonban biztos volt benne, hogy ha aether-t vezetn�nek bel�j�k, egykett�re �letre keln�nek. De nem ez volt benn�k a leg�rdekesebb: az egyik �ri�s g�pezet, t�rs�val ellent�tben leg�rnyedt, h�ta a nyaka m�g�tt majdnem v�zszintesen egyenes volt. Nagyon hasonl�tott arra a k�pre, amit Reiri m�g Gontin�l l�tott, amikor az aetherborn b�n�z� lord el�adta neki, mit is szeretne t�le. �s ahogy Reiri alaposabban szem�gyre vette (a szobrok magasan f�l� tornyosultak, h�tra kellett hajtania a fej�t, hogy j�l l�sson), r�gt�n arra a halv�ny, k�kes f�ny� dereng�sre esett a tekintete, ami a szobor tark�ja fel�l j�tt. A kocka, amelyre Gonti oly nagyon v�gyott, ott volt a g�pezet tetej�re t�ve.

 - N�zd, Rani! - suttogta izgatottan Reiri �s a kock�ra mutatott. A gremlin felkapta a fej�t �s m�r m�szott is a g�pezetre. Reiri sem t�tlenkedett, n�h�ny gyors l�p�ssel ott termett a monstrum mellett �s � is felkapaszkodott. Mint mindig, most is el�ny�re v�lt, hogy olyan apr� �s k�nny�; nem kellett t�ls�gosan meger�ltetnie mag�t, hogy feljusson, r�ad�sul a g�pezet is k�nnyen megm�szhat� volt. A teteje ellaposodott, �gy a t�rp l�nynak kapaszkodnia sem kellett, el�g volt a l�b�t beakasztani valahova. A kocka pedig v�gre-valah�ra ott volt el�tte, alig egy karny�jt�snyira, a szobor tark�j�ra er�s�tve egy f�mkeretben. A kulcs!, jutott Reiri esz�be. Kapkodva el�vette a Gontit�l kapott holmit. Az k�nnyed�n beleillett a kock�t mag�ba �lel� szerkezet z�rj�ba; egy f�mes kattan�s, �s Reiri �vatosan emelte ki a titokzatos artifactot. Az meglep�en k�nny� volt, k�nnyebb, mint a l�ny sz�m�tott r�. A k�kes dereng�s, amit kibocs�tott, elhalv�nyult, de nem aludt ki teljesen. Reiri az orra el� emelte a kock�t, �gy tanulm�nyozta, hagyva, hogy k�v�ncsis�ga vezesse kiss�. A kocka gy�ny�r� volt, kialak�t�sa d�szes, felsz�n�n sz�mos bonyolult, Reiri sz�m�ra nem �rtelmezhet� szimb�lummal, a halv�ny k�k f�nyt most ezek bocs�tott�k ki, nem a t�rgy teljes felsz�ne. �vatosan megr�zta, de semmit sem tapasztalt, pedig biztos volt benne, hogy a kocka �reges… Mi van, ha a belsej�ben van valami? Ha igaz�b�l az kell Gontinak? futott �t a fej�n a gondolat. Megr�zta m�g egyszer, majd t�zetesen megvizsg�lta ism�t, de nem tal�lt rajta semmit, ami k�zelebb vihette volna b�rmif�le megold�shoz vagy ahhoz, hogy kinyissa az artifactot. Megtartja mag�nak a titkait. fintorodott el Reiri. Nem fordult el� vele gyakran, hogy nem tudott mit kezdeni egy szerkezettel, �s ez meglehet�sen bosszantotta. Egy�ltal�n, mire val� ez a kocka?

Gondolataib�l hirtelen zaj r�ntotta ki. Nem volt hangos, de � felfigyelt r�, �s most mozdulatlann� dermedve lapult a hely�n, k�t kez�ben a kock�t szorongatva, m�g Rani, szok�s�hoz h�ven beiszkolt a s�lja al�. Reiri hevesen kalap�l� sz�vvel f�lelt. Biztos volt benne, hogy l�pteket hall, de nem a g�pezetek j�l ismert, f�mes csattog�s�t, hanem kim�rt, hat�rozott l�pteket. Valaki k�zeledett a terem fel�, amelyben � is kuksolt. Valaki, aki ismerte a j�r�st �s tudta, hova kell j�nnie… hogy lef�lelje a behatol�t.

Reiri kapkodva k�rben�zett a teremben. Felpattant, az �ri�s artifact-szobor h�t�n egyens�lyozott n�h�ny pillanatig, majd egy �gyes mozdulattal �tlend�lt a mindenfel� elny�l� berendez�s egyik oszlop�ra, amelyet nem vil�g�tott meg oly m�rt�kben a terem f�nye �s a kij�rathoz is k�zelebb volt. �pp hogy hozz�simulva meg tudott lapulni, �s a k�vetkez� pillanatban a k�zeled� idegen bel�pett az ajt�n (Reiri legal�bb is sejtette, mert l�p�seinek zaja elhalt, mintha az illet� meg�llt volna). Rejtekhely�r�l nem l�tott, legal�bb is egyel�re nem mert kihajolni, hogy l�sson, �gy csup�n a hall�s�ra t�maszkodhatott. N�h�ny �jabb l�p�s, azt�n megint sz�net. Reiri nyugtalanul f�lelt.

 - �rz�keltem a pillanatnyi zavart a rendszerben. - csend�lt egy halk, hat�rozott f�rfihang, melyet Reiri alig hallott sz�v�nek vad d�b�rg�s�t�l. - Tal�n azt hitted, �szrev�tlen marad… de �n minden hib�t �s zavart �rz�kelek, nem sz�m�t, milyen r�vid vagy jelent�ktelen. Ez az er�ss�gem. Behatolt�l az �p�letbe �s tudom, hogy m�g itt vagy. De azt egyel�re nem tudom, hogy mi�rt j�tt�l, mi a c�lod. Ha most feladod magad, tal�n meg�szod enyh�bb retorzi�val… a d�nt�s rajtad �ll.

Reiri hallgatott, nem mozdult. Esze �g�ban sem volt feladni mag�t, noha tudta, hogy meglehet�sen nagy bajba ker�lt. A szabot�l�si munk�i eddig sosem t�ntek fel senkinek. Ez az alak hogy vehette �szre?

 - Ezek szerint nem hajlasz az alkura. Nekem �gy is megfelel. - s�hajtott kis v�rakoz�s ut�n a f�rfi. Reiri �sszeszedte a b�tors�g�t �s �vatosan, �szrev�tlen�l kilesett a rejtekhely�r�l. Egy vedalken �llt a terem k�zep�n, az �gvizsg�l� m�szerek k�zpontj�ban elhelyezett emelv�nyen. Magas, hat�rozott ki�ll�s� f�rfinak t�nt, karjait �sszefonta, ahogy lassan, alaposan j�ratta k�rbe a tekintet�t. Valahonnan mintha ismer�s lett volna Reirinek… persze, a vedalkenek k�z�tt nem igaz�n tudott k�l�nbs�get tenni sohasem. A hossz�k�s arc�, k�k b�r� l�nyek kiv�l� mesterek h�r�ben �lltak, alapos �s t�g hozz��rt�ssel Kaladesh g�pes�tett vil�g�nak rejtelmeihez. Reiri figyelte, ahogy szeml�l�dik m�g egy darabig, majd felemeli a kez�t.

Apr�, p�kszer� g�pezetek tucatja m�szott el�, �t a v�ll�n, hogy azt�n n�h�ny a leveg�be r�ppenjen, m�g a t�bbi a f�ld�n vagy a m�szereken kapaszkodva indult meg. Felder�t�k, gondolta Reiri, �s �k�lbe szorult a keze. M�sodpercei voltak csak, hogy kital�ljon valamit a menek�l�sre, az meg m�r biztos volt, hogy le fog leplez�dni. A felder�t� g�pezetek sz�tsz�r�dtak a teremben, a vedalken pedig v�rt. Reiri kapkodva j�ratta k�rbe a tekintet�t, �s pont abban a pillanatban, amikor �szrevett egy szell�z�ablakot, az egyik felder�t� r�tal�lt.

Vill�mgyorsan mozdult. A felder�t�t azonnal megb�n�totta egy kisebb var�zslat, �s ahogy szikr�zva a f�ldre hullott, Reiri �tlend�lt a szell�z�ablakhoz. Tudta, hogy imm�r leleplez�d�tt, ehhez a felismer�shez nem volt sz�ks�ge a felharsan� szir�n�kra. Egy m�sodpercre visszakapta a fej�t, tekintete tal�lkozott a vedalken�vel. a f�rfi v�r�s szeme szinte izzott, sz�ja f�lig nyitva, tal�n a d�bbenett�l, tal�n az el�t�rni k�sz�l� ki�lt�st�l… azt�n Reiri tov�bbi haboz�s n�lk�l kicsusszant az ablakon.

 - Meg�llj!

A vedalken er�s hangja a f�l�ben visszhangzott. H�s leveg� csapott az arc�ba, n�h�ny ugr�s ut�n a Konzul�tus �p�lete m�g�tti utc�n landolt n�gyk�zl�b. Cs�ny�n lehorzsolta a tenyer�t, nadr�gj�n pedig az olaj- �s koszfoltok mellett m�r n�h�ny szakad�s is d�szelgett, de nem t�r�d�tt mindezzel, felpattant �s rohant tov�bb, b�r egyel�re �tlete sem volt, merre, csak min�l t�volabb. Ha az a vedalken kisz�rta az �ltala keltett apr� zavart, akkor nem fogja k�nnyen ler�zni, m�r a nyom�ban lehet. Az utca, amiben v�gigrobogott, szerencs�re n�ptelen volt, �s b�r az �gen m�r l�tszottak a hajnal els� jelei (M�gis mennyi id� telt el, am�g a kock�t kerestem?, gondolta Reiri), a k�rnyez� magas h�zak s�t�ts�gbe vont�k, amelyen a vil�g�t�s sem jav�tott t�ls�gosan. Az ellopott artifact minduntalan a cs�p�j�nek �s combj�nak csap�dott, de megmaradt az �v�re csatolva, ahova sebt�ben tette, miel�tt a konzul�tusi fick� felder�t� szerkezete r�tal�lt. Fut�s k�zben r�m�lten h�trapillantott a v�lla f�l�tt �s r�m�lten l�tta, hogy a nyom�ban vannak: hirtelenj�ben biztosan a bej�ratn�l �rk�d� g�pezeteket k�ldt�k ut�na, am�g er�s�t�st nem kapnak. Reiri l�lekszakadva fordult be egy sz�kebb, macskak�ves mell�kutc�ba. Azonnal �tfutott a fej�n a gondolat: most kell lel�pnie, oda, ahova nem tudja k�vetni senki, am�g m�g nem l�tj�k, de �pphogy csak felmer�lt benne ez a legk�zenfekv�bb lehet�s�g, amikor �rezte, hogy egy er�s k�z vasmarokkal megragadja a karj�t �s ber�ntja az egyik, az utc�ra ny�l� ajt�n. halk, d�bbent sikoly szakadt ki bel�le, vadul kap�l�zva pr�b�lt szabadulni.

 - Nyughass, kicsi l�ny! B�rmikor itt lehetnek!

G�p szor�totta a karj�t, de a hang �l�l�ny� volt, mi t�bb, egy�ltal�n nem ellenszenves vagy ijeszt�. Az ajt� d�rrenve becsuk�dott, a f�lhom�lyban Reiri tomp�n csillog� arany karokat -g�pezeteket-, egy n�i arcot l�tott fut�lag. Az eg�sz valahogy ismer�snek t�nt…

 - T�ged l�ttalak n�h�ny napja! - ugrott be neki hirtelen, �s egy pillanatra a szorult helyzet�r�l is elfeledkezett. - Az utc�n… a karjaid aranyb�l voltak.

 - Pontos�tok: a karjaim arany g�pezetek. Hossz� �s �rdekes t�rt�net, de sajnos nincs id� kit�rni r�. Rem�lem, most m�r nyugton maradsz. - a szor�t�s enyh�lt, Reiri �rezte, hogy elengedik. A n� r�hunyorgott. J�val magasabb �s termetesebb volt, mint Reiri, ez a k�l�nbs�g �gy k�zelr�l m�g ink�bb szembe�tl� volt. A puf�k arcon bar�ts�gos mosoly �lt, a t�rp l�ny k�ptelen volt levenni a tekintet�t r�la, az arany g�pkarokr�l. A n� finoman meglegyintette.

 - Na nyom�s, miel�tt valaki megl�tn�, hogy itt �lldog�lsz. Te azt�n tudod vonzani a bajt… �s k�rlek, fogd vissza a kis bar�todat, nem �r�ln�k, ha megr�gcs�lna itt b�rmit is. - tette hozz�, ahogy Rani k�v�ncsian kidugta a fej�t a s�lja al�l; �gy t�nt, k�l�n�sebben nem zavarja, hogy egy rettegett k�rtev� szemez vele. Reiri zavartan elvigyorodott.

 - Ok�. - a feje csak �gy zsongott a k�rd�sekt�l, de egyel�re csak egyet kock�ztatott meg, mik�zben hagyta mag�t befel� terelni egy zs�folt, szinte m�r rendetlen m�helybe. - Engem Reirinek h�vnak. Te ki vagy?

 - A nevem Ferra. - v�laszolta a n�. K�t nagyobb szerkezet k�z�tt lehajolva eltolt egy asztalt, majd kinyitott egy alig �szrevehet� csap�ajt�t. - Ha minden igaz, a Konzul�tus kop�i, miut�n nem tal�lnak meg t�ged az utc�n, a k�rnyez� �p�letekbe fognak ben�zni. Itt nem vesznek majd �szre, ha nyugton maradsz. �n m�r csak tudom, sz�mtalanszor rejtettem el k�l�nb�z� cuccokat ebben a rakt�rban, am�g a t�rsaim a csatorna fel�l tov�bb nem vitt�k �ket.

Reiri le�lt a csap�ajt� �ltal felt�rt r�s sz�l�re, l�b�t lel�gatta. Nem tudta levenni a tekintet�t Ferr�r�l.

 - Te kal�z vagy. - d�bbent r�, miut�n feldolgozta a hallottakat. Kaladesh-en voltak kal�zok, noha a telep�l�seket �ltal�ban messze elker�lt�k: �ri�s, rep�l� haj�ikon j�rt�k az eget, �ltal�ban illeg�lisan sz�vva el az aether-t a leveg�b�l, de emellett persze ezerf�le m�s dologgal kereskedtek. Reiri azon kapta mag�t, hogy Ferra egyedi, kiv�l� �tlet�n �muldozik. Ki gondolna arra, hogy egy kal�z, haj�j�t�l �s t�rsait�l messze, Ghirapur v�ros�ban, a Konzul�tus orra el�tt tev�kenykedik?

 - Te pedig j� nagy sz�lka a Konzul�tus szem�ben. - nevetett fel Ferra. - No j�l van, k�s�bb is r��r�nk csevegni.

Reiri a sz�ja sz�l�t harapd�lta, habozott. T�l hirtelen t�rt�nt minden, �s hab�r valami�rt azonnal megb�zott k�l�n�s megment�j�ben (igaz, t�l sokszor mondt�k m�r neki, hogy rossz alakokban b�zik, �s erre a list�ra nyugodtan felvehette most m�r Gontit is), a dolgok alakul�sa nem hagyta �t nyugodni.

 - Mi�rt seg�tett�l? - k�rdezte, mik�zben lem�szott a kis rakt�rba, ahova a csap�ajt� vezetett. Nem ismerte Ferr�t, Ferra sem �t, �s azon a d�lut�non k�v�l, amikor megb�mult�k egym�st az utc�n, nem is eml�kezett, hogy tal�lkoztak volna. A n�nek igaz�b�l semmi oka nem lett volna, hogy kih�zza �t a bajb�l, �s m�gis megtette.

 - Eg�sz hasonl�tunk egym�sra, te meg �n. - �rkezett v�g�l a v�lasz.

Ezt meg hogy �rtette? t�prengett percekkel k�s�bb, a s�t�tben Reiri, miut�n mag�ra hagyt�k �s r�csukt�k a csap�ajt� fedel�t. Igen, mindketten ugyanabba a fajba tartoznak, �s mindketten kisz�rnak a Konzul�tussal �s Kaladesh der�k polg�raival. De ezeket lesz�m�tva igaz�n semmi hasonl�s�g nincs k�z�tt�k. Ferra j�val id�sebb, termetesebb, mint �, ki�p�tett kapcsolatai vannak �s csapatban dolgozik. �, Reiri fiatal �s apr�, �s egyed�l van, csup�n Rani a t�rsas�ga. Egyed�l a munk�ban, egyed�l a titkaival… �s olyan k�pess�gekkel, melyek miatt bizonyos szempontb�l �r�kre egyed�l lesz. S�hajtott egyet �s g�piesen megsimogatta Rani fej�t. Tal�n most siker�l meg�sznia ezt a kis kalandot. Tal�n be is fejezi a feladat�t �s visszat�r Gontihoz, mert az aetherborn b�nlorddal nem �rdemes sz�rakozni. Gonti sz�mos dolgot elhallgatott el�le, �gy k�ldte �t a vesz�lybe. Reiri lepislogott az oldal�n l�g� kock�ra, amely tov�bbra is halv�ny f�nyt bocs�tott ki mag�b�l. Azt�n f�lelt, mert odafentr�l, Ferra m�hely�b�l ismer�s hangot v�lt hallani, m�ghozz� nem Ferr��t.

 - Nem juthatott messzire, valahol a k�zelben kell lennie.

A vedalken, aki lef�lelte, miut�n ellopta a kock�t! Reiri �sszeszor�totta a sz�j�t �s igyekezett nyugton maradni. Ferra harsog� hangj�t hallotta.

 - Ez att�l m�g nem t�l j� indok arra, hogy becs�rtessen ide hajnalban. Az elmond�sa alapj�n egy sikertelen tolvajr�l van sz�, nem pedig egy vesz�lyes b�n�z�r�l.

 - Egy tolvaj is vesz�lyes lehet a rendszerre. - �rkezett a kurta v�lasz. Reiri elfintorodott; ez a vedalken fick� tipikus konzul�tusi csend�r lehetett.

 - Megk�rdezhetem, hogy m�gis ki maga?

 - A nevem Dovin Baan. - a vedalken hangja komor volt. - A Konzul�tus miniszteri kar�nak tagja. Szem�lyesen f�leltem le a tolvajt, amikor az bet�rt az egyik haszn�laton k�v�li �p�let�nkbe, ahonnan ellopott egy igencsak vesz�lyes t�rgyat.

Sz�val ez a cucc m�g vesz�lyes is? Reiri �jabb oldalpillant�st vetett a kock�ra. K�sz, Gonti.

 - Az�rt k�r�ln�zek. - hallotta megint Dovin Baan-t. - Ez a protokoll ilyen esetekben.

 - Fel�lem. - Reiri elk�pzelte Ferr�t, amint ezt mondja �s elvigyorodott. Azt�n a vigyor lassan lelohadt az arc�r�l, ahogy a vedalken kim�rt, hat�rozott l�pteit hallgatta. Mi van, ha megtal�lja �t? Azzal Ferr�t is bajba sodorn�. Agg�dva pislogott -mintha b�rmit is l�tott volna abb�l, ami odafenn zajlott-, mik�zben visszatuszkolta Rani fej�t a s�lja rejtek�be. Egy mondat csengett a fej�ben, amit nem sokkal ezel�tt hallott, egy mondat, amit Dovin Baan mondott, miel�tt lef�lelte �t: �n minden hib�t �s zavart �rz�kelek, nem sz�m�t, milyen r�vid vagy jelent�ktelen. Ez az er�ss�gem. Baan-nak siker�lt az, ami eddig soha m�snak, nem csak, hogy kisz�rta a pillanatnyi szabot�r beavatkoz�st, de m�g pontosan meg is hat�rozta annak ok�t �s k�r�lm�nyeit. A vedalken k�l�nleges adotts�ggal b�rt, �s ha ez igaz, akkor Ferra m�hely�ben, ebben a „rendszerben” is meg fogja tal�lni a hib�t, nevezetesebben a rejtett rakt�rt, ahova Ferra a zs�km�ny�t rejti �s ahol most � kuksol. Reiri kapkodva k�rben�zett, csak�gy, mint nem olyan r�gen a Konzul�tus �p�let�ben. Ferra eml�tette neki, hogy van innen egy m�sik kij�rat, amit a t�rsai szoktak haszn�lni, �s ami a csatornarendszerbe vezet. Szinte azonnal megtal�lta az ajt�t, amely olyan kicsi volt, hogy egy feln�tt csak n�gyk�zl�b f�rt �t rajta. Ahogy kinyitotta -szerencs�re nem volt z�rva-, egy pillanatig sajn�lkozva gondolt Ferr�ra. A k�l�n�s n� megmentette �t, Reiri pedig nem szerette volna m�g nagyobb bajba keverni.

 - Gyere Rani. Megl�p�nk. - suttogta �s gyorsan leugrott a csatorn�ba. A csizm�ja r�gt�n megtelt v�zzel, de nem foglalkozott vele; min�l t�volabb ker�l Dovin Baan-t�l, ann�l jobb, �gy h�t kitart�an haladt el�re a s�t�tben, tekintet�vel valamif�le kij�ratot keresve, amivel visszajuthat a felsz�nre, rem�lhet�leg j� t�vol a t�rt�ntekt�l. A csatornarendszer vil�ga ismeretlen volt neki, hiszen ha tehette, mindig az �p�letek tetej�n k�zlekedett. Mindenesetre a tetsz�s�t nem nyerte el, b�d�s volt, nyirkos �s hideg. Percekig g�zolt el�re a bok�ig �r� v�zben, m�gnem v�gre megpillantott egy csatornafedelet, �s mik�zben felkapaszkodott, az�rt foh�szkodott, hogy lehet�leg n�ptelen helyre �rkezzen, �s hirtelen felbukkan�sa se keltsen felt�n�st. Ahogy n�gyk�zl�b kim�szott az �tra, megk�nnyebb�lten �llap�totta meg, hogy v�gre tudja, hol is van. A t�volban m�g az Akhara Csarnok kupol�j�t is l�thatta, �s m�r �pp azon volt, hogy a falhoz h�z�dva gyorsan rendbeszedje mag�t �s ut�na lel�pjen, amikor �rz�kei figyelmeztett�k, hogy az �ld�z�snek m�g nincs v�ge.

Persze, hogy kisz�rt�k. Szerencs�re nem Dovin Baan, � val�sz�n�leg m�g mindig Ferra m�hely�ben kutakodott a zavar� t�nyez� ut�n, ami a „rendszer t�k�letess�g�re” kihegyezett �rz�keit zavarta; egy arany konzul�tusi g�pezet p�nc�lj�t villantotta meg a felkel� nap, ahogy az az �t v�g�n Reiri ir�ny�ba fordult, egy�rtelm� jel�t adva annak, hogy nem csak l�tja, de azonos�totta is a l�nyt.

 - Remek. - motyogta Reiri, �s m�r rohant is, ker�lgetve a reggeli, egyel�re gy�r forgalmat. Az oldala sz�rt, ahogy kanyargott �s emberek k�z�tt ugr�lt �t, akik �rtetlen�l, bosszankodva cs�v�lt�k fej�ket rajta. Egy pillanatra h�tran�zett a v�lla f�l�tt. A konzul�tusi g�pezet ugyan lemaradt kiss� (nagy f�mtest�vel nehezebben man�verezett az �ton, mint az apr� t�rp l�ny), ugyanakkor h�rom m�sik is felz�rk�zott mell�, er�s�t�sk�nt szolg�lva az �ld�z�shez. Reiri megbotlott, de szerencs�re nem esett el, �s futott tov�bb, ahogy b�rt.

Tudta, hogy most m�r nincs v�laszt�sa. Eddig pr�b�lta elker�lni, de a dolgok �gy alakultak, hogy ez maradt az egyetlen megold�s.

Mennie kell.

Befordult egy sarkon, egy n�ptelen, macskak�ves utc�ba, futott m�g n�h�ny m�tert, majd meg�llt. M�sodpercei voltak csup�n. Igyekezett valahogy tomp�tani a zih�l�s�t, mik�zben szorosan mag�hoz �lelte Ranit �s behunyta a szem�t. Nem volt id� �tic�lt kital�lni, nem volt id� gondolkodni. A leveg� z�gott a f�l�ben, azt�n a z�g�s m�s lett, mint valami �si, bel�lr�l j�v� hang, hirtelen, ak�r a felvillan� szikra, �s m�gis mag�t�l �rtet�d�, hiszen ez a k�pess�g m�lyen benne volt a kezdetekt�l, amikor m�g a l�tez�s�r�l sem tudott.

Reiri halv�nyan elmosolyodott. A k�vetkez� pillanatban pedig m�r nem volt ott.

Kaladesh-en mindebb�l semmi sem t�nt fel. Az utc�k lassan megteltek, a szok�sos t�meg ny�zs�gve-duruzsolva h�mp�lyg�tt v�gig az utc�kon, a tereken. A feltal�l�k �s mesteremberek munk�hoz l�ttak m�helyeikben, a leveg�t olaj- �s g�pszag �lte meg, thopterek z�mm�g�se vegy�lt bele a megszokott alapzajba, �s az aether ugyan�gy fodroz�dott �s kavargott minden�tt, mint m�skor.

A t�megben egy k�penyes f�rfi sodr�dott az �rral, elvegy�lve. Nem tartozott oda, de kiismerte mag�t: sok id�t t�lt�tt m�r Kaladesh-en, s jelenl�te fel sem t�nt. Egy pillanatra megtorpant, lehajolt egy pap�r�rt, amelyet percekkel ezel�tt egy t�rp l�ny menek�l�s k�zben, nagy siets�g�ben elhagyott. A f�mes ujjak karomk�nt tartott�k a dokumentumot, �s a f�rfi arc�n el�gedett vigyor ter�lt el a csuklya rejtek�ben.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s