Hilda akaratlanul is felki�ltott: a megakasztott kard peng�je lecs�szott a kalap�cs�r�l �s megsebezte az alkarj�t. Farkas r�gt�n eldobta a fegyvert �s aggodalmas, b�nb�n� arccal ugrott oda hozz�.
- Nagyon f�j?
- Ugyan m�r. - Hilda lecsatolta az oda ill� p�nc�ldarabot �s kelletlen�l f�jtatva pr�b�lgatta a karj�t. Siker�lt pont ott eltal�lni, ahol nem v�dte semmi, a v�r pedig lassan �titatta a ruh�j�t. Hilda azonban nem emiatt volt bossz�s. - Ne haragudj. Ma nem igaz�n megy ez nekem.

 - Nem akartalak b�ntani. - Farkas tov�bbra sem t�g�tott mell�le, lassan azt is meg�rtette, hogy a n� nem r� haragszik. Bizonytalanul kutatta a tekintet�t. - Minden rendben?
- Azt hiszem. - Hilda nem akart hazudni, �s most nem is tudott volna. S�hajtva cs�v�lta a fej�t, mik�zben lehajolt Farkas kardj��rt �s visszaadta neki. - Csak tudod... Vilkas...
- Ne mondd, hogy megint �sszekaptatok. - d�rm�gte Farkas, kiss� zavartan n�zve f�lre; m�r megszokta, hogy ilyenkor k�t t�z k�z� ker�l, �s a r� jellemz� csendes belet�r�d�ssel kell t�rnie, hogy a b�tyja �s Hilda marja egym�st, gyakran rajta kereszt�l.
- Nem, most nem. - Hilda r�viden felnevetett, de arca szinte r�gt�n ism�t gondterheltt� v�lt. Az asztalhoz l�pett �s t�lt�tt mag�nak egy kupa bort, majd hosszas hallgat�s ut�n kib�kte. - Elolvastam Kodlak napl�j�t.
- �s? - Farkas szemmel l�that�an nem �rtette a dolgot. Zavartan ny�jtott a n� fel� egy tiszta anyagot, hogy felitassa vele a v�rt. - V�rj, hozok k�tszert, �s ki is kellene tiszt�tani.
- Hagyd, j� �gy. - r�zta a fej�t Hilda, azt�n m�gis t�rte, hogy a f�rfi le�ltesse �s neki�lljon ell�tni a s�r�l�s�t. Enyhe bossz�s�ggal, zavartan n�zett f�lre. - Teljesen �sszezavart... m�rmint a napl�. Kodlak olyan dolgokat �rt, amelyeket sosem gondoltam volna. �s nem tudok mit kezdeni vel�k. Mi�rt �n lettem a Harbinger, mi�rt engem v�lasztott? Mindenki azt hiszi, biztos vagyok magamban, pedig egy�ltal�n nem �gy van. F�leg az olvasottak ut�n...
Kiss� d�h�sen s�hajtott fel. Sz�gyellte, hogy mindez kit�rt bel�le, gyeng�nek �s tan�cstalannak �rezte mag�t, �s az k�l�n�sen bosszantotta, hogy valamilyen form�ban ez meg is l�tszik rajta. Pr�b�lta azzal nyugtatni mag�t, hogy Farkasnak nyugodtan elmondhat b�rmit -ez mindig is �gy volt.
- �n nem igaz�n �rtem az ilyen dolgokat; nem vagyok olyan okos, mint Vilkas. - Farkas �vatosan tekerte fel a k�t�st a s�r�lt karra. - De mindig b�ztam Kodlakban. Tudta, hogy mit csin�l, �s nekem ennyi el�g.
- B�r �n is �gy lenn�k ezzel. - jegyezte meg Hilda. Ism�t meglepte Farkas nyugodt belet�r�d�se �s elfogad�sa; m�r csak emiatt is nagyon kedvelte �t. M�g ha � maga nem is tal�lt v�laszt ebben, Farkas jelenl�te �s hozz��ll�sa az � sz�m�ra is adott valamif�le megnyugv�st. - Majd csak lesz valami, nem igaz?
Farkas elmosolyodott.
- Megoldjuk. Egy�tt. Szerintem j� Harbinger vagy.
Lassan Hilda arc�n is megjelent egy halv�ny, visszafogott mosoly �rny�ka.
- Azt hiszem, jobb, ha m�ra befejezz�k a gyakorl�st. - emelte meg kiss� a karj�t. - K�sz�n�m. Gyere, n�zz�k meg, mi van reggelire.

Calder m�r hossz� �vek �ta nem j�rt Whiterun-ban. Ahogy a reggeli nap f�nye r�s�t�tt a n�h�ny m�rf�ldnyire l�v� v�rosra, arra gondolt, hogy ebben a tartom�nyban mennyire bar�ts�gosabb az id�, �s hogy ennek ellen�re sokkal sz�vesebben maradt volna a zord, havas Windhelm v�ros�ban. Err�l azonban nem � d�nt�tt, � katona volt, a l�zad�k sereg�nek, a Stormcloakoknak tagja. Vez�r�k pedig, aki egyben Windhelm Jarl-ja is volt, azzal b�zta meg, hogy menjen Whiterun-ba �s seg�tse a Harbinger munk�j�t, mint szem�lyes �gyint�z�je. A Companions �j vezet�je elsz�nt t�mogat�ja �s csod�l�ja volt Ulfricnak, bar�ts�guk pedig k�lcs�n�s �s szoros, s ha a szervezet f�ggetlens�ge nem g�tolta volna ebben, Hilda m�g a l�zad�s oldal�n is ny�ltan �ll�st foglalt volna. A Companions azonban mindig is kivonta mag�t a politikai �gyekb�l, �s ezt a t�nyt nem befoly�solhatta egy tag szem�lyes �rzelmei sem, �gy  maradt csup�n a bar�ti kapcsolattart�s a Stormcloakok �s a Harbinger k�z�tt. Calder mindenesetre nem lelkesedett t�ls�gosan az �tlet�rt, hogy besorozz�k a Companionsba, �s Hild�t sem kedvelte t�ls�gosan, de Ulfric v�laszt�sa r� esett, mint er�s �s tapasztalt harcosra �s �gyint�z�re. Ez a kapcsolat sokat jelentett a vez�rnek, m�g �gy is, hogy nem lehetett ny�lt.
Mire el�rte a telep�l�st, a nap m�r teljesen felkelt. Whiterun nagy v�ros volt sz�les utc�kkal �s t�gas terekkel, melyeket magas k�fal vett k�rbe, �p�letei viszont, bele�rtve a palot�t, Dragonsreach-et is, nagyr�szt f�b�l k�sz�ltek. Jorrvaskr-t, a Companions lakhely�t nem volt neh�z megtal�lni. A hatalmas csarnok Whiterun k�z�ps� ker�let�ben (a v�rost h�rom r�szre osztott�k) k�zvetlen�l a f�t�rr�l ny�lva helyezkedett el a Skyforge mellett - �gy tartott�k, hogy a k�l�nleges, �si koh�, melyhez hasonl�t Skyrim-szerte nem lehetett tal�lni, m�r itt �llt a kezdetek �ta, �s Whiterun v�rosa ek�r� �p�lt, �gy Jorrvaskr is. Minden ellenszenve ellen�re Calder leny�g�zve b�multa a f�b�l �s k�b�l �p�lt, haj� alak� csarnokot. Jorrvaskr kezdetben a Companions alap�t�j�nak, Ysgramornak �s �tsz�z bajt�rs�nak lett l�trehozva, de m�ra m�r csak nagyon kevesen maradtak, a nagy termek �resen kongtak, �s a csarnokon megl�tszottak az id� m�l�s�nak egy�rtelm� jelei, m�gis, m�g most is fens�ges �s tiszteletet parancsol�, az �si harcos b�szkes�get visel� kisug�rz�sa, ereje volt.
A f�t�rr�l sz�les k�l�pcs� vezetett felfel�, alj�n a Kilencek egyik�nek, a Skyrimban legink�bb tisztelt Talosnak szobr�val. Ahogy Calder felfel� l�pkedett, hallotta a h�res kov�cs, Eorlund Gray-mane kalap�cs�nak �temes, hars�ny csend�l�s�t, ahogy odafenn dolgozott a Skyforge-n�l. Eorlund nem volt k�zvetlen�l a Companions tagja, de hozz�juk tartozott - ahogy Hilda mondta m�g Caldernek, � is a csal�d r�sz�nek sz�m�tott.
Amikor fel�rt a csarnok el�, Calder �gy d�nt�tt, nem megy m�g be; h�tulr�l mintha besz�lget�s foszl�nyait hallotta volna, �gy arrafel� kanyarodott, �s meg�rz�sei nem is csapt�k be �t: Jorrvaskr h�ts� udvar�ra �rve az egyik asztaln�l Hild�t pillantotta meg, valamelyik csatl�sa t�rsas�g�ban. �pp befejezhett�k a gyakorl�st, �s Calder fintorogva �llap�totta meg, hogy ez a tev�kenys�g a Companionsn�l alkalmank�nt igencsak vesz�lyes dolog lehet. M�g egy ok, ami miatt nem akart itt lenni: nem sz�vesen �llt volna ki egyik Companions tag ellen sem, m�g csak gyakorl�s c�m�n sem. Nem v�gyott s�r�l�sekre.
Mintha meg�rezt�k volna, hogy figyelik, Hilda felpillantott.
- �...
- Kor�bban �rkeztem. - l�pett k�zelebb Calder.
- L�tom. - Hilda od�bb dobta a v�res ruhadarabot, t�rsa n�m�n, de agg�d� tekintettel figyelte. - Valami h�r Windhelmb�l?
- Hoztam levelet. - Calder a csomagj�ban kutatott Ulfric k�ldem�nye ut�n, mag�ban cs�p�s megjegyz�seket t�ve a Harbinger Ulfric ir�nti rajong�s�ra. Hilda csillog� szemmel kapta ki kez�b�l a levelet, amikor v�gre megtal�lta.
- Farkas, megmutatod neki, hol lesz a sz�ll�sa? - fordult a m�sik Companions taghoz, �s a f�rfi b�lintott. - K�sz�n�m. Majd m�g lenne n�h�ny elint�znival�, de azok r��rnek. Majd este, ha mindenki �sszegy�lt, megbesz�l�nk mindent. - s�hajtott egyet. - Tudom, hogy nem sz�vesen vagy itt, de sz�ks�g�nk van r�d.
- Ezt l�tom. R�f�rne a helyre is n�h�ny jav�t�s... Kiss� el�regedett a tet� - vonta fel a szem�ld�k�t Calder �s fapof�val mutatott a fabor�t�s ir�ny�ba, melyet Vilkas is kifog�solt a minap. Meg sem pr�b�lt udvarias lenni, de Hild�val �gy szokt�k meg egym�st, mi�ta Windhelmben Ulfric a n� mell� rendelte �t mint test�rt �s �gyint�z�t.
- Na igen... - Hilda m�r Ulfric level�t bontogatta, n�mileg bossz�san, de szemmel l�that�an minden m�sr�l megfeledkezve. Calder nagyot, hossz�t s�hajtott - biztos volt benne, hogy nem lesz k�nny� az elk�vetkez� n�h�ny napja.

Whiterun-ra r��lt a k�s� d�lut�ni �rny�k. Az �g alja m�r v�r�s�d�tt, az id� hideg, felh�s �s szeles �jszak�t �g�rt. Hilda kiss� �lmosan l�pkedett a v�ros utc�in - hossz� nap volt m�g�tte �s el�gg� elf�radt. Calder �rkez�se hirtelen j�tt, �s b�r az �j tag nagy seg�ts�get jelentett a Companionsnak, meglehet�sen kimer�tette �t rossz modor� kiseg�t�j�nek t�rsas�ga. Ann�l ink�bb �r�lt Ulfric Stormcloak level�nek. A l�zad�s vezet�je nagy �r�m�re legal�bb annyira kedvelte �t, mint amennyire Hilda rajongott �rte. A Companions f�ggetlens�ge miatt sajnos ny�ltan nem t�mogathatta a Stormcloakokat, de az eszm�ikkel val� nagy egyet�rt�s �s Ulfric k�l�n�sen m�ly tisztelete megmaradt. M�g ha n�h�nyan, k�l�n�sen Vilkas, ezt nem is helyeselt�k. Valami�rt Farkas sem �r�lt t�ls�gosan ennek a szoros kapcsolatnak - ez azon kev�s dolog k�z� tartozott, amelyekben Hilda �s � nem �rtettek egyet. Hilda tudta, hogy Farkast nem �rdeklik a politikai dolgok, sem a l�zad�s, m�gis valami�rt �gy �rezte, itt t�bbr�l van sz�, m�g ha maga a f�rfi sem tudta megmondani, pontosan mi. Nem �rtette �s emellett mindez valahol nagyon sz�m�tott neki. De sem �, sem Farkas nem voltak a szavak emberei; h�t hallgattak, s a szokott�l elt�r�en ink�bb ker�lt�k egym�st, ha ez a t�ma sz�ba ker�lt. Tal�n Vilkas jobban �tl�tta volna mindezt, de Hilda soha nem fordult volna hozz� tan�cs�rt ilyen �gyben, azt pedig nem tudta, Farkas miket besz�l a b�tyj�val.
Hilda nagyot �s�tott �s igyekezett �sszeszedni a gondolatait. Szerette c�ltalanul r�ni Whiterun utc�it, de mi�ta � lett a Harbinger, ritk�n volt erre lehet�s�ge. Igaz, els�sorban nem az�rt, mert j�val t�bb k�teless�ge lett, hisz ha alkalma volt r�, ink�bb megsz�k�tt a munka el�l �s Vilkasra hagyta. Azonban �j c�m�nek k�sz�nhet�en mindenki ismerte �t a v�rosban - ha el is j�tt otthonr�l kis id�re, hogy mag�ban legyen, nagyon ritk�n adatott ez meg, hisz mindenki megsz�l�totta, besz�lni k�v�nt vele, vagy legal�bb is k�sz�nni �s sz�lni n�h�ny sz�t. Ez�rt v�lasztott ilyen k�s�i id�pontot a s�t�ra: ilyenkor m�r kevesebben voltak az utc�kon.
Nem nagyon figyelte, merre megy. Les�t�lt Whiterun legals� ker�let�be, kiker�lve a piacot �s ink�bb a h�zak k�z�tt haladva. �gy t�nt, j�l sz�m�tott: m�r a piac fel�l is alig hallott hangokat, ink�bb a helyi kocsma, a Bannered Mare k�rny�k�n l�tott embereket. A hossz� napok ut�n ez a kocsma, mely egyben fogad� is volt, a k�z�ss�gi �let f� sz�nter�v� v�lt. N�ha Hilda is bet�rt, inni egyet vagy meghallgatni a helyi pletyk�kat, de most csup�n egy fut� pillant�st vetett a sz�les faajt�ra, �s elkanyarodott az �p�let m�g�, egy �jabb n�ptelen utca ir�ny�ba. Egy �s�t�s k�zep�n�l, egy nagy kup�nyi j� s�r gondolat�n�l j�rva �pp a Bannered Mare h�ts� fal�hoz �rt, amikor �rezte, hogy enyh�n neki�tk�zik valami a l�b�nak.
- Bocs�nat! - megszeppent gyerekhang csend�lt, �s egy kisl�ny sietett oda, hogy felvegye a v�dr�t, amibe Hilda v�letlen�l beler�gott.  - V�letlen�l itt hagytam, nem akartam bajt vele!
H�t-nyolc �vesforma, sz�k�sbarna haj� kisl�ny volt, nagy barna szemekkel. Von�sain j�l l�tszott, hogy nem �szaki, Hilda ink�bb a Birodalom k�zpontj�b�l, Cyrodiil-b�l sz�rmaz� imperialnak v�lte. Elmosolyodva figyelte, ahogy �gyk�dik, majd ez a mosoly ink�bb k�v�ncsis�gba csapott �t; hamar felt�nt neki a gyerek jobb napokat l�tott, kiss� rongyos �s koszos ruh�ja, piszkos arca. Ahogy jobban belegondolt, nem l�tta m�g ezt a kisl�nyt a k�rny�ken. Hilda, a l�tszat ellen�re, ak�rmilyen f�lelmetes �s komoly harcos volt, nagyon kedvelte a gyerekeket; gyakran el�fordult, hogy besz�lgetni, ak�r j�tszani is meg�llt vel�k Whiterun utc�in. Most kiss� �ssze volt zavarodva.

 - Mi�rt kell ez neked? - b�k�tt fej�vel a v�d�rre. A kisl�ny beh�zta a nyak�t.
- Takar�tottam. - v�laszolta, gyors pillant�st vetve a Bannered Mare k�ls� fat�maszt�ira. - A fogad�sn� azt mondta, ha megcsin�lom, maradhatok odabenn p�r �r�t. Tegnap is maradhattam, meg azel�tt is.
Hilda �gy �rezte, csak m�g t�bb k�rd�se lett.
- Hogy h�vnak? - tudakolta v�g�l.
- Luci�nak. - a kisl�ny kiss� f�l�nken, de legal�bb akkora k�v�ncsis�ggal n�zett fel Hild�ra. - Te a harcosok tagja vagy? L�tlak titeket n�ha... Ott laktok fenn, a nagy csarnokban.
- �n vagyok a vezet�j�k, de ez nem sz�m�t most. - biccentett Hilda. - De m�gis mi�rt takar�tasz itt?
J�l �szrevehet�, m�ly szomor�s�g suhant �t a kisl�ny arc�n.
- Anya meghalt. - motyogta, s kiss� elfordult, hogy nem l�tsz�djanak a szem�be gy�l� k�nnyek. - Egy hete m�r, vagy kicsit t�bb ideje... nem tudom. Az�ta itt �lek. A nagyb�ty�m azt mondta, csak kolonc vagyok, keny�rpuszt�t�, akinek semmi haszna sincs, ez�rt � �s a nagyn�n�m kirakott. Most �v�k anya farmja. Itt Brenuin j� hozz�m; azt mondta, k�regessek p�nzt a v�ros lak�it�l, �s szoktak is adni. �s a fogad�sn� megengedi n�ha, hogy maradjak, melegedjek odabenn n�h�ny �r�t.
- A nagyb�ty�d kidobott? - h�ledezett Hilda �s �k�lbe szorult a keze. Lucia n�m�n b�logatott. - �s az ap�d?
Igyekezett elfojtani az indulatos d�h�t, ami a hallottak miatt a hatalm�ba ker�tette. Ha valami, az ilyesfajta igazs�gtalans�g �s kegyetlens�g nagyon ki tudta hozni a sodr�b�l. Hogy b�nhat valaki �gy egy gyermekkel, aki �pp elvesz�tette az �desanyj�t?
- �desap�m katona volt, anya mindig azt mondta. �n sajnos nem ismerhettem �t.
- Teh�t csak a nagyb�ty�d �s a nagyn�n�d van. - Hilda nagyot s�hajtott. Nem akart a gyerek jelenl�t�ben d�h�ngeni, pedig er�s k�sztet�st �rzett r�. Tan�cstalanul �lldog�lt egyik l�b�r�l a m�sikra, mik�zben Luci�t figyelte. Nagyon megsajn�lta �t �s mindenk�pp tenni akart valamit. V�g�l halv�nyan elmosolyodott.
- Tudod mit? Gyere velem, aludj ma n�lunk Jorrvaskr-ben. Kapsz vacsor�t is.
A kisl�ny csod�lkozva b�mult Hild�ra.
- T�nyleg? Komolyan mondod?
- Persze. - biccentett Hilda, mag�ban arra gondolva, vajon mit fognak sz�lni a Companions tagjai, amikor be�ll�t majd Jorrvaskr-be egy gyerekkel. - Na gyere, menj�nk.
Lucia m�g mindig kiss� hitetlenkedve n�zte �t, de arc�n most m�r megjelent egy t�tova, boldog mosoly. B�lintott �s felz�rk�zott Hilda mell�, �s egy�tt indultak tov�bb az alkonyi utc�n.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s