A m�cses �les hangon sercent egyet, ahogy Hilda hanyatt d�lt az �gy�n �s k�zbe vette Kodlak napl�j�t. M�r k�zel j�rt a hajnal, mire visszat�rt a szob�j�ba. Nem tervezett aludni, csup�n a p�nc�lj�t vette le, hogy helyette a vastag takar�ba burkol�zzon. T�lt�tt mag�nak egy kupa bort, k�nyelmesen elhelyezkedett, majd kinyitotta a kopottas, b�rk�t�s� k�nyvet. Kodlak rendszertelen�l �rta a napl�j�t: ink�bb el�-el�t�r� gondolatok, eszmefuttat�sok voltak benne, mint napra, id�szakokra lebontott feljegyz�sek. Hilda az utols� bekezd�sekhez lapozott, kiemelve azok k�z�l egyet-egyet majd olvasni kezdett.

Ma Vilkas k�v�nt besz�lni velem. Nehezen fogadtam, hisz kor�bban t�bbsz�r c�lzott r�, hogy a Companions m�r nem sz�m�that r�m �gy, mint r�gen. Lassan k�nytelen vagyok igazat adni neki: az elm�lt �vekben ink�bb z�rk�ztam ajt�k m�g� Hircine Vad�szat�nak h�v� szav�t�l val� f�lelmemben, a dicstelen hal�lt�l rettegve �s a kiutat kutatva, mint hogy figyelmesebb legyek azok ir�nt, akik�rt felel�s vagyok. �rzem, a hal�l �rnya k�zel j�r, hogy r�m boruljon - kev�s id�m maradt m�r.
Vilkas azonban most m�sr�l akart besz�lni, pont arr�l, amely engem �letem alkonya �ta foglalkoztat. Megtisztul�si v�gyamr�l m�r kor�bban besz�ltem a K�rnek. Vilkas akkor hallgatott. �ccs�t, Farkast a legkev�sb� sem hozta k�telybe a t�ny - az a fi�, a lelki ereje �jra �s �jra meglep engem. De Vilkas... most jutott el od�ig, hogy besz�lni b�rjon minderr�l. Harcban van oly vad, ak�r egy kardfog� tigris, de a sz�ve n�ha t�lzott h�vvel �g. Elmondta, milyen neh�z harcot v�vott mag�val a d�nt�s�rt, hogy ha majd elj�n az ideje, Farkassal egy�tt mell�m �lljon �s �seink �tj�ra visszat�rve megtisztuljon a v�rfarkask�rs�gt�l. B�szke vagyok r�, a k�zdelm��rt, hisz tudom, hogy a bestia v�re m�g mindig h�vja �t, �s rendk�v�l neh�z sz�m�ra, hogy feladja az �tv�ltoz�sait.
Besz�lget�s�nk f�lbeszakadt: egy idegen l�pett be hozz�nk, aki Ergin hal�lh�r�t hozta. N�la voltak a tervek, amelyeket Erginnek kellett volna megszereznie, s melyeket nek�nk adott. Csatlakozni k�v�nt sorainkhoz; fesz�ltnek �s mag�nyosnak t�nt, �s b�r Vilkas nem �r�lt neki, �gy d�nt�ttem, adok sz�m�ra egy es�lyt. Megk�rtem Vilkast, hogy tesztelje Hild�t. �gy v�ltem, a vallom�sa ut�n neki is sz�ks�ge van valamire, ami elfeledteti vele a neh�z gondolatokat.

Hajnalban �lmot l�ttam. L�ttam a Harbingerek sor�t, eg�szen Ysgramort�l kezdve, amint bel�pnek Sovngarde-ba, eg�szen addig, m�g fel nem sejlett el�ttem Terrfyg alakja, aki el�sz�r engedelmeskedett a fenevad h�v�s�nak. L�ttam, ahogy bel�pne � is, �m ekkor egy �ri�si farkas �llta az �tj�t s visszal�kte a s�t�tbe, a Vad�szmez�kre, ahol Hircine v�rta �t nevetve, t�rt karokkal. S �t k�vette minden Harbinger, ki ut�na k�vetkezett, elfordulva �seink csarnok�t�l.
Sovngarde kapuj�ban �lltam �n is, dics� �seink v�gs� nyughelye el�tt, mely engem is sz�l�tott. �m amikor elindultam, hogy csatlakozzam azokhoz, kik a csarnokban v�rtak r�m, jeges szell� �rt, �s a farkas, mely el�llta azok �tj�t, akik Hircine-t v�lasztott�k �s nem m�lt�ak r�, hogy Sovngarde-ba l�phessenek, engem is k�sz�lt visszal�kni, hi�ba �lltam ellent.
Azonban amikor m�r k�sz�lt r�m vetni mag�t, egy harcos t�nt el� a semmib�l, k�z�m �s a farkas k�z� �llva. A Companions p�nc�lzat�t viselte, s Ysgramor legend�s csatab�rdj�t, Wuuthradot forgatta. Szembesz�llt Hircine fenevadj�val, �s v�g�l legy�zte �t. Ahogy megfordult �s a kez�t ny�jtotta, hogy felseg�tsen, v�gre tal�lkozhatott a tekintet�nk.
Hilda volt az.

Tudja a titkunkat. Magam sem �gy �s ily kor�n k�v�ntam volna el� t�rni ezt az eg�szet, belevonni mindebbe, de a sors belesz�lt a terveimbe. Eltelt n�h�ny h�t, mely csak er�s�tette benne d�nt�sem helyess�g�t, hogy befogadtuk Hild�t a sorainkba, s az elfogad�s k�zte �s a Companions tagjai k�z�tt lassan k�lcs�n�s lesz.
A k�ldet�s sikerrel j�rt, de a Silver Hand r�sen volt. Farkas k�nytelen volt felfedni az erej�t, hogy megv�dje mindkettej�ket.
Nem engedhetem el �t. Tal�n �nz� �rdekb�l is, de az �lmom j�rt a fejemben, �s az, hogy ha � nem is tudja, az utols� rem�nys�gem lehet. Nem �rtem az �lmokat, sosem szenteltem k�l�n�sebb jelent�s�get nekik, m�gis, ez t�bb volt, mint �lom. A sorsomat t�rta el�m, a lehets�ges felemelked�st, melyre mindig v�gytam, �s amely Harbingerek nemzed�ke �ta els�k�nt emelt volna vissza Ysgramor m�lt� ut�djai k�z�, amelynek mindannyiunknak lenn�nk kellett volna. Pr�b�ltam ebb�l semmit sem mutatni Hilda el�tt, m�g nincs itt az ideje, hogy ezt megtudja. Hosszan besz�lgettem vele �s siker�lt megnyugtatnom. M�g mindig haragszik Farkasra, de tudom, hogy ez a harag v�ges �s nem f�lelemb�l fakad. �gy �rzem, �k ketten fontosak egym�snak. M�g aznap este megt�rt�nt a beavat�s, Hild�t teljes jog�lag befogadtuk a k�reinkbe. Farkas volt az, aki v�llalta, hogy felsz�lal �rte.

Sejthettem volna, hogy csapd�ba s�t�lunk. Magam v�llaltam, hogy elmegyek a tal�lkoz�ra, hi�ba tartott velem Vilkas, hogy m�g az utols� pillanatban is megpr�b�ljon lebesz�lni. Ostoba voltam, �s ez majdnem az �let�nkbe ker�lt. Skjor szerencs�re id�ben �tl�tta a helyzetet �s n�h�ny harcost �sszegy�jtve ut�nunk indult.
Nem csak mi �rz�nk titkokat - v�g�l Hilda Thu'um-ja mentett meg minket. Okkal titkolta ezt a k�pess�get, ak�r mi a v�rfarkas l�t�nket. Most magunk tapasztalhattuk, hogy az �si nyelv szavai mekkora er�vel b�rnak; egykor sok �szaki volt k�pes eltanulni a szavakat, melyek a legend�k szerint a s�rk�nyokt�l sz�rmaznak, a mostani id�kben azonban ink�bb tekintik mes�nek, boszork�nys�gnak. Eddig magam sem igaz�n hittem benne, hogy l�tezik ez a fajta var�zser�.
B�r nagy �rat fizetett �rte. A bandit�k t�l sokan voltak, ennyi ellens�ggel m�g az � ereje sem b�rt el. K�z�sen ugyan gy�zelmet arattunk felett�k, de Hild�t majdnem elvesz�tett�k. Most el�sz�r �rt�keltem igaz�n Athis gy�gy�t� var�zslatait. Ha visszat�rt�nk Jorrvaskr-be, felt�tlen�l besz�lnem kell Eorlunddal, hogy k�sz�tsen egy p�nc�lt Hild�nak, ami megv�di az ellens�ges peng�kt�l.

A sebes�l�s hossz� id�re levette a l�b�r�l. Vilkas t�bbsz�r sz�mon k�rt az aggodalmam miatt ir�ny�ban, de engem most m�s k�rd�sek foglalkoztatnak. Besz�ltem Skjorral a v�v�d�somr�l, tan�cs�t k�rtem, �s � t�mogatta a d�nt�semet. Nyilv�nval�an m�s sz�nd�k vez�relte, mint engem els�sorban, de meger�s�tett a szava, hogy � is elfogadja: megosszuk k�nyszerb�l r�nk r�tt �r�ks�g�nket, a fenevad v�r�t Hild�val.
Egyszerre d�bbentett meg �s ny�g�z�tt le. K�tely n�lk�l mondott nemet mindenre. Most �reztem igaz�n k�zzel foghat�an: az �lmomban l�tott harcos �ll el�ttem, aki megtiszt�tja a Harbingerek sor�t Hircine �tk�t�l �s visszavezet minket Ysgramor �tj�ra. Mik�pp �s hogyan, azt nem tudom. � meghozta a d�nt�s�t, an�lk�l, hogy igaz�n tudta volna, mit is jelent ez, milyen j�v�t hozhat a sz�m�ra.
Most rajtam a sor.

Ahogy telik az id�, egyre t�bb gondolatot osztok meg vele. Hilda mellettem �ll �s tudom, hogy mellettem fog �llni akkor is, amikor elj�n az a bizonyos �ra, melynek idej�t nem tudom, de �rzem, egyre k�zeledik fel�m. Skjor hal�la mindannyiunkat a mark�ban tart m�g most is. Nem tudom, bar�tom mit sz�lna hozz�, ha tudn�, hogy a hely�re bel�pett �j testv�r �vsz�zadok �ta az els�, aki nem hordja v�r�ben a v�rfarkask�rs�got. Csup�n Skjor�rt f�j a sz�vem, de hiszek benne, hogy ennek nem ok n�lk�l kellett �gy t�rt�nnie.
Elmondtam Hild�nak mindent, amit tudok Terrfyg egyezs�g�r�l �s Hircine �tk�nak t�rt�net�r�l, arr�l, hogy hossz� �vek kutat�munk�ja sor�n mire siker�lt r�bukkannom. A Glenmorilok b�v�helye tov�bbra is rejt�ly sz�momra, ahhoz pedig m�r t�l �reg vagyok, megt�rt testben, hogy hajt�vad�szatra menjek Ysgramor b�rdj�nak hi�nyz� darabjai�rt. Hol vannak m�r azok az id�k, amikor mi h�rman, testv�rek szembesz�lltunk a vil�ggal is, hogy megszerezz�k a Companions hagyat�k�nak r�sz�t?
Azonnal �tnak indult, egyed�l. �n pedig figyeltem, ahogy az ut�nam k�vetkez� Harbinger kis�t�l Jorrvaskr ajtaj�n.

Hilda tal�lkozik Kodlak szellem�vel

A b�rfed�l nagyot koppant, ahogy Hilda becsapta a k�nyvet. A m�cses egy utols�t sercent, majd a meg�rt�s s�t�ts�ge borult a szob�ra puh�n, f�jdalmasan.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s