Hilda igyekezett lass�tani, hogy Lucia l�p�st tarthasson vele. A kisl�ny igencsak ser�nyen kapkodta a l�bait, de �gy sem tudott felz�rk�zni a termetes �szaki harcos mell�.
- Biztosan tetszeni fog neked Jorrvaskr. - jegyezte meg a n�, kiss� kim�rtebb temp�ra v�ltva. - A csarnokban lobognak a t�zek �s mindig van �tel az asztalon. A harcosok els� r�n�z�sre tal�n ijeszt�nek t�nhetnek, de ne agg�dj. Becs�letes, j� ember mind.
- Biztos, hogy nem leszek �tban? - Lucia agg�d� arckifejez�ssel pillantott fel r�, noha Hilda �szrevette szem�ben a t�z �s �tel eml�t�s�re felcsillan� v�gyakoz�st. Nevetve cs�v�lta meg a fej�t.
- Tal�n meg lesznek lepve, de nem, senki nem b�nja majd, hogy vel�nk vacsor�zz �s pihenj n�lunk. - v�laszolta. A f�t�ren m�r meggy�jtott�k a f�kly�kat, �s ahogy bes�t�tedett, a f�l�j�k magasod� Jorrvaskr k�l�n�sen h�vogat� l�tv�nyt ny�jtott. Hilda ilyenkor szerette legink�bb a csarnok l�tv�ny�t: amikor hazat�rt valahonnan, Jorrvaskrt megvil�g�totta a t�z az �jszak�ban s m�r csak n�h�ny l�p�s v�lasztotta el att�l, hogy benyisson, tudva, hogy otthon friss vad�tel v�rja, melynek szinte el�re �rezte illat�t a leveg�ben, n�h�ny kupa ital, mely mellett kipihenheti a f�radalmakat, �s t�rt�netek, amiket �jszak�ba ny�l�an hallgathat vagy � oszthat meg a t�bbiekkel.
- Azt mondj�k, Skyrimben nincsenek n�latok jobb harcosok, �s hogy Ysgramor ut�dai vagytok. - Lucia csod�lattal b�mult hol Jorrvaskr-ra, hol Hild�ra. - Ki volt Ysgramor?
- � alap�totta a Companionst, nagyon, nagyon r�gen. - Hilda megmosolyogta a kisl�ny �rdekl�d�s�t. - �s az �szaki Birodalmat; azt mondj�k, az �szaki uralkod�k az � t�voli lesz�rmazottjai. Az egyik legnagyobb h�s�nk Talos ut�n.
- Talos tisztelete tiltott errefel�. - suttogta Lucia, majd kicsit meg is r�m�lt, mert Hilda most el�sz�r inger�ltnek t�nt.
- Talos a Kilenc isten egyike... a Birodalom hi�ba tiltja meg, itt �szakon ugyan�gy tisztelj�k, ahogy �seink is tett�k. - kicsit lehiggadt, amikor �szrevette a kisl�ny ijedts�g�t, igyekezett szel�debben folytatni. Mint az �szakiak t�bbs�ge, � is m�ly, m�r-m�r fanatikus tisztel�je volt az emberek �s a h�bor� isten�nek, Talosnak. - Azt mondj�k, Talos nem lehet olyan isten, mint a Nyolc, hisz valaha �l� szem�ly, ember volt. De ez nem igaz, hisz �gy tartj�k, a Nyolc emelte �t a k�reibe. Sok legenda sz�l r�la �s ki tudja, mi igaz bel�l�k, mi nem. Csak egy a l�nyeg: mi, �szakiak Talos n�pe vagyunk, �s senki sem v�ltoztathatja meg, hova sz�letik.
- Ne haragudj. - motyogta a kisl�ny. - Nem sokat tudok err�l a f�ldr�l.
- Nem itt sz�lett�l, igaz?
Az imperial-ok a Birodalom k�zpontjak�nt sz�mon tartott Cyrodiil-b�l sz�rmaztak, b�r egyre t�bben �ltek imm�r Skyrim-szerte is. Lucia b�logatott, mik�zben nagy igyekezettel m�szta meg a Jorrvaskr bej�rat�hoz vezet� l�pcs�t.
- Nagyon kicsi voltam, amikor ide j�tt�nk. Nem nagyon eml�kszem r�.
- Nos, azokban az id�kben sokan v�ndoroltak ide m�s orsz�gokb�l. - Hilda tekintete egy pillanatra a messzes�gbe r�vedt. Az ut�bbi h�napokban Cyrodiil fel�l m�r csak a birodalmi hadsereg katon�i �rkeztek, hogy szembesz�lljanak Ulfriccal �s a Stormcloak-okkal, leverj�k a felszabad�t�si t�rekv�st. A polg�rh�bor� elriasztotta a messzi t�jakr�l �rkez� utaz�kat, s mostanra m�r csak a furcsa keresked�k, a khajiitok tartottak ki, akik karav�nokba t�m�r�lve j�rt�k Skyrim f�ldjeit.
A l�pcs� tetej�re �rve Lucia megtorpant egy pillanatra, Hilda �rtette a mozdulatot.
- Biztos nem leszek �tban? - pislogott aggodalmasan a kisl�ny.
- Dehogy is. - r�zta a fej�t Hilda. - Na gyere csak.
M�g egyszer lemosolygott r�, azt�n er�s mozdulattal bel�kte az ajt�t. Meleg �s s�lt h�s kellemes illata csapott az arcukba. A t�z m�r �gett, a hossz� asztalon, mely a csarnok k�zep�n �llt, friss �tel �s k�l�nb�z� italok roskad�sig, �s ott �lt a Companions vacsor�ra k�szen, a Harbingerre v�rva, kinek k�sz�nt�s�re mindannyian felugrottak, m�g Calder is.
- L�tom, nem egyed�l j�tt�l. - Farkas mosolyogva l�pett oda Hild�hoz, aki finoman maga el� h�zta a megszeppent Luci�t. Farkas meleg bar�ts�goss�ggal n�zett le a kisl�nyra, aki el�sz�r r�m�lten pislogott a f�l� magasod�, zord k�lsej� �s hatalmas harcosra, de szemmel l�that�an hamar megnyugodott, hisz a f�rfi kedves von�sai eg�sz m�s szem�lyis�gr�l �rulkodtak, mint amilyennek els�re l�tszott. - Hozt�l vend�get?
- Elk�st�l. � mit keres itt? - sietett oda Vilkas is, a Companions t�bbi tagja meglepetten, �rdekl�dve figyelte a helyzetet.
- Az �cs�d m�r megmondta: Lucia a vend�gem. - vont v�llat Hilda, szavait mindenkihez int�zve. - Ma �jszak�ra itt marad n�lunk.
- De h�t… - Vilkas als� szemh�ja idegesen r�ngat�zni kezdett. Jelent�s�gteljesen meredt Hild�ra, aki ugyan �rtette a c�lz�st, de figyelmen k�v�l hagyta azt. - Sz�lhatn�l az�rt, miel�tt ilyen d�nt�seket hozol.
- Most sz�ltam. Nincs hova mennie. - Hilda ezzel le is z�rta a t�m�t, a m�g mindig megszeppent -�s �mul�- Luci�t terelgetve a Harbingernek fenntartott asztalf�h�z l�pett �s miel�tt helyet foglalt volna, odah�zott maga mell� egy sz�ket a kisl�nynak. - Gyere, �lj le.
Vilkas m�g mindig leveg��rt kapkodott, a t�bbieket ellenben fel�d�tette Lucia jelenl�te. T�bben mosolyogva, b�tor�t� tekintettel n�ztek r�; ritk�n fordult el�, hogy gyermek volt k�z�tt�k Jorrvaskr csarnok�ban.
- Mit k�rsz enni? - k�rdezte Farkas, mik�zben megragadott egy tekint�lyes m�ret� h�sdarabot. Lucia tekintete Hild��t kutatta - szemmel l�that�an m�g mindig nem tudta elhinni, hogy a harcosok vend�g�l l�tj�k, meleg �tel van el�tte �s maradhat �jszak�ra is. Hilda b�ztat�an biccentett.
- Egy�l b�rmit, amennyit csak szeretn�l. - majd bort t�lt�tt a saj�t kup�j�ba �s Vilkas noszogat�s�ra felemelkedett, hogy k�sz�nt�t mondjon.
Mindannyian ott voltak az asztal k�r�l. A K�r tagjai, az ikrek �s a vad�sz Aela Hilda k�zel�ben �ltek. Vignar szint�n, m�g fiv�re, �orlund az asztal sz�l�re h�z�dott, hisz nem szerette a nagy t�rsas�gokat. A Companions t�bbi tagja kedve szerint foglalt helyet, szabad sz�k volt b�ven. Njada, egy kem�ny �s sokszor bar�ts�gtalan �szaki n� a s�t�telf Athis mellett �lt, val�sz�n�leg, mint mindig, most is vit�ztak valamin, miel�tt Hilda sz�l�sra emelkedett volna. Torvar m�r megint er�sen ittasnak t�nt, hi�ba pr�b�lta Ria, egy fiatal imperial n� visszafogni, hogy ne t�lts�n mag�nak �jra. Calder unottan ny�lt el az asztalon, az �reg szolg�l�, Tilma pedig kiv�telesen f�lrerakta a sepr�t, hogy � is ott lehessen k�z�tt�k az asztaln�l. Ritka alkalom volt ez, hogy mind egy�tt voltak, hisz legt�bbsz�r a Companions legal�bb egy tagja t�vol volt egy-egy megb�zat�s c�m�n.

Luci�t nem kellett m�g egyszer b�ztatni, hogy egyen. Moh�n kapott az �tel ut�n, s n�h�ny perccel k�s�bb m�r v�gan falatozott, mik�zben igyekezett v�laszolgatni a Companions tagok k�rd�seire is. Mindenki kedvesen fordult a kisl�nyhoz, akin l�tszott, hogy m�r egy�ltal�n nem tart az ijeszt� k�lsej� harcosokt�l. Nem kellett f�l �ra, �s m�r Farkas �l�ben �lt, Vignar pedig a h�st v�gta fel a t�ny�rj�n, hogy k�nnyebben tudjon enni. Hilda sz�les mosollyal figyelte a jelenetet. � maga eddigre j�p�r kupa bort megivott, de ezen az est�n mindannyian odafigyeltek arra (Torvart kiv�ve), hogy ne �ntsenek fel a garatra t�ls�gosan. Az id� rohant, az asztalr�l sorra t�ntek el a fog�sok, de h�t minden lakoma ilyen volt Jorrvaskr csarnok�ban, a Companions sosem sz�k�lk�d�tt a friss vad�telt illet�en.
Lassan mindenki kezdett j�llakni �s elf�radni, t�bben m�r csak iszogattak �s Lucia is nagyokat, �lmosakat pislogott. A t�z otthonosan, megnyugtat�an lobogott, mintha el akarn� mes�lni azt a sz�mtalan t�rt�netet, kalandot �s h�stettet, amelyet a Companions tagjai osztottak meg egym�ssal hasonl� est�ken, mint ez.
- Ma neked kell mes�lned. - mormogta Hild�nak Vilkas, �s a t�bbiek is elcsendesedve, v�rakozva n�ztek a n�re. - Ez az este a Harbinger�.
Hilda tan�cstalanul n�zett r�.
- �s mit mes�ljek?
Megpr�b�lta visszagondolni �let�nek dics�s�gesebb pillanataira, de hi�ba, nem jutott m�s esz�be, csak kudarc �s sz�mtalan olyan tett, melyre nem volt b�szke. Nem hallan�tok t�lem j�t. Teljesen m�s ember voltam akkor r�gen, miel�tt k�z�tek vetett volna a sors. gondolta. Megpr�b�lta felid�zni, Kodlak milyen t�rt�neteket mes�lt, amikor alkalmank�nt sz�l�sra emelkedett… Azt�n meglep� m�don, Vilkas volt az, aki a seg�ts�g�re sietett.
- �gy hallottam, az Ice-Fang csal�d nagy m�lt�, �si fam�lia. - mondta, �s a t�bbiek �rdekl�dve pillantottak fel; most, hogy Vilkas sz�ba hozta, r�d�bbentek, milyen keveset is tudnak �j vezet�j�kr�l. - Skyrim �szaki ter�leteir�l sz�rmaztok, igaz?
Hilda b�lintott. Kiss� kisz�radt torokkal gondolt a sz�leire, akiket lem�sz�roltak a birodalmiak, mert att�l f�ltek, hogy a polg�rh�bor�ban Ulfric Stormcloak mell� �llnak, �s a sz�l�faluj�ra, Helgenre, amelyb�l szinte semmi sem maradt, porig �gett egy s�rk�nyt�mad�s k�vetkezt�ben. Helgen ugyan nem Skyrim �szaki r�sz�n volt, Hilda csal�dja �vekkel ezel�tt elj�tt onnan, de Vilkasnak igaza volt. �s Hilda tudta m�r, hogy mit mes�ljen.
 - Hossz� �vsz�zadokkal ezel�tt, amikor m�g a legend�k szerint s�rk�nyok rep�ltek szabadon Skyrim felett, �lt Eastmarch ter�let�n egy j�gs�rk�ny, hatalmasabb, er�sebb �s gonoszabb legt�bb t�rs�n�l. Az emberek rettegtek, amikor a fagyos iszonyat elsz�llt hajl�kaik felett �s v�logat�s n�lk�l puszt�tott mindent, amihez csak kedve tellett. Sok b�tor �szaki harcos pr�b�lta meg�lni, �m egyik�k sem j�rt sikerrel, �s v�g�l szinte senki sem maradt, aki szembe mert volna sz�llni a fenevaddal. Amikor m�r sokan azt hitt�k, nem maradt semmi rem�ny, egy f�rfi, a sokadik harcos �tnak indult, hogy felkutassa �s legy�zze a j�gs�rk�nyt. Azt mondj�k, ez a f�rfi tudott sz�lni a Thu’um var�zslatos nyelv�n, �s v�g�l hossz� �s h�sies harc sor�n v�gzett a s�rk�nnyal, megmentve ezzel Eastmarch n�p�t, akik h�sk�nt kezdt�k el tisztelni �t. Az emberek Ice-Fang-nak h�vt�k, mert a meg�lt j�gs�rk�ny egyik agyar�b�l t�rt k�sz�tett. Azt mondj�k, a fegyver var�zser�vel b�rt, meg�rizte a s�rk�ny fagyaszt� k�pess�g�t. Sz�l�r�l gyermekre sz�llt az �vsz�zadok sor�n, ak�r az Ice-Fang n�v, melyet messze f�ld�n ismertek onnant�l kezdve.
 - � volt az �s�d? Innen sz�rmazik a csal�dod? - Farkas tisztelettel teli �rdekl�d�ssel mosolygott Hild�ra.
- Ez a legend�nk. - v�laszolta Hilda. - Ap�m mes�lte nekem, neki az � apja �s �gy tov�bb. Hogy mi igaz bel�le �s mi nem, nem tudom, de a csal�domnak sokat jelent.
- �s a t�r? - k�rdezte Aela. Hilda megcs�v�lta a fej�t.
- Sosem volt a csal�domnak ilyen fegyvere, s ap�m is azt mondta, hogy nincs ilyen �r�ks�g�nk, sosem volt �s nem mes�lt r�la ilyenk�ppen senki. A nev�nk innen ered… de maga a t�r ink�bb csak a legenda r�sze.
- K�r. - mormogta Farkas. Lucia csendben, furcsa arckifejez�ssel n�zett maga el�. R�vid ideig csak a t�z pattog�sa hallatszott, a f�ny megvil�g�totta a Companions tagjainak arc�t. Meghitt, csal�dias csend �lt rajtuk egy darabig, a mese a hat�sa alatt tartott mindenkit, m�gnem v�g�l maga Hilda emelkedett fel.
- Ir�ny az �gy; ideje lepihenni. - int�zte szavait Luci�hoz. - Gyere, megmutatom a vend�gszob�t, ott nyugodtan ellehetsz.
- K�sz�n�m… annyira j�k vagytok hozz�m. - h�l�lkodott a kisl�ny, elfojtva egy �s�t�st. Hilda megmosolyogta, majd Vilkas er�sen jelent�s�gteljes k�h�g�s�t�l �szbekapva gyorsan hozz�tette.
- �, �s nagyon fontos! �jszak�ra j�l z�rd be az ajt�t, nehogy nyitva maradjon. Maradj a szob�ban reggelig, am�g �n vagy valaki m�s nem j�v�nk �rted. Ne menj sehova este.
- Rendben. - b�logatott ser�nyen, imm�r kiss� �rtetlen�l Lucia. Hilda megk�nnyebb�lten s�hajtott; egy olyan helyen, ahol �jszak�nk�nt v�rfarkasok m�szk�lnak, az�rt nem �rt az el�vigy�zatoss�g.

Hilda nagyot �s�tott �s egy ny�jt�z�s ut�n eleg�nsan ledobta a p�nc�lj�t a sarokba. Ritk�n fordult el� ilyesmi, de az elm�lt nap sor�n el�gg� elf�radt, a vacsor�n�l fogyasztott bort�l pedig kellemesen elnehez�lt a feje.
Jorrvaskr-re lassan csend borult, ahogy l�tsz�lag mindenki nyugov�ra t�rt, b�r Hilda tudta, hogy a K�r t�bbi tagja -f�k�pp Aela �s Vilkas- ilyenkor j�rnak ki vad�szni. � maga m�g mindig k�ptelen volt eld�nteni, mihez kezdjen ezzel az eg�sszel; a Companions j�l �rizte a titk�t, b�r Hilda �gy v�lte, el�gg� k�s�len t�ncolnak n�h�ny h�z�ssal. M�r az is �pp el�g kock�zatos volt, amikor a Silver Hand nev�, v�rfarkasokra vad�sz� szekta tagjai bet�rtek Whiterun-ba �s a saj�t otthon�ban t�madt�k meg a Companions-t. Kodlak is akkor halt meg… K�sz csoda volt, hogy eddig senki sem kezdett gyanakodni, vajon mivel v�vta ki a Companions a Silver Hand ellenszenv�t, mint ahogy az is, hogy a v�rfarkasvad�szok valami�rt szem�lyes �gy�knek tekintett�k a K�r tagjainak levad�sz�s�t �s ez�rt nem fedt�k fel a titkot. Ugyanakkor eddig kor�bban sosem mer�szkedtek, �s Hilda biztos volt benne, hogy nem ok n�lk�l kock�ztattak. El�rt�k, amit akartak. gondolt keser�en Kodlakra, �s arra, hogy � nem volt ott azon a napon, nem tudott harcba sz�llni a Silver Hand ellen.
Az asztalhoz l�pve t�lt�tt mag�nak bort -nem mintha odafenn m�r nem ivott volna eleget-, iv�s k�zben szabad kez�vel v�gigsim�tott Kodlak napl�j�n. Nem tudta kiverni a fej�b�l az �reg Harbinger szavait. Kodlak t�bb volt neki, mint vezet�; � volt az els� ember, aki bizalmat, �j es�lyt adott neki, nem a m�ltj�t �s az elk�vetett hib�it n�zte, hanem azt a szem�lyt l�tta benne, akiv� v�lhat, ha t�mogatj�k. Lehet�s�get adott neki egy m�s j�v�re, ami�rt �rdemes k�zdeni, �j �letre… �j csal�dra.
Majdnem elejtette a boroskup�t, amikor meghallotta a f�l�nk, halk kopog�st. Egyetlen ugr�ssal az ajt�n�l termett �s hevesen kinyitotta. Lucia r�m�lt arckifejez�ssel, mag�t eg�sz kicsire �sszeh�zva �llt a k�sz�b�n.
- Te mit keresel itt? - Hilda igyekezett nem m�rgesnek t�nni, nehogy megijessze a kisl�nyt; tudta, hogy d�h�sen igencsak r�miszt� tud lenni a megjelen�se, m�g ha nem is visel p�nc�lt �s nincs a kez�ben fegyver. - Mondtam, hogy z�rk�zz be �jszak�ra �s ne m�szk�lj!
- Igen, tudom. - Lucia remegett a lenti hidegben, f�lve pislogott fel Hild�ra, aki gyorsan beh�zta a szob�ba �s becsukta ut�na az ajt�t.
- Tess�k. - kapkodva el�hal�szott egy pokr�cot �s a kisl�ny v�ll�ra ter�tette. - �lj le. K�rsz sajtot? Ital sajnos nincs itt lenn, csak bor… -f�lretolta Kodlak napl�j�t �s k�v�ncsian n�zett v�ratlan vend�g�re, egy pillanatra elt�n�dve azon, hogy n�ha nem �rtana rendet raknia. - �s mes�ld el, mi nem hagyott nyugtot neked, hogy lej�tt�l ide, ilyenkor. Vagy tal�n csak f�lt�l egyed�l?
- Nem f�ltem. - h�zta ki mag�t �lt�ben Lucia, amivel r�gt�n elnyerte Hilda tetsz�s�t. - Nem tudtam elaludni. Folyton az j�rt a fejemben, amit a vacsor�n�l mes�lt�l.
- A csal�di legenda? - vonta fel a szem�ld�k�t Hilda. Lucia b�logatott. - Nem mes�ltem m�g a t�bbieknek sem… �sr�gi t�rt�net, mese. Tetszett?
- Nem mese. - r�zta a fej�t Lucia. - Szerintem nem az. �n hallottam m�r hasonl�t, m�skor is. Egyszer, amikor a khajiit karav�n a v�ros kapuj�n�l t�borozott. Ott mes�lt�k.
- Vagyis mese. - ism�telte Hilda �s sz�rakozottan hajtotta fel a marad�k bort a kup�ja alj�r�l. Megsimogatta a kisl�ny fej�t. - Aludnod kellene.
- De a t�r, az biztosan l�tezik. - makacskodott Lucia. - Eml�kszem, egy k�nyvb�l olvastak fel egy hasonl� t�rt�netet. Abban volt egy ugyanolyan t�r, amir�l este te mes�lt�l.
Hilda megdermedt egy pillanatra.
- Egy k�nyv.
Azt�n alig �szrev�tlen�l megcs�v�lta a fej�t, hogy el�zze a pillanatnyi meglepetts�get, �s mikor visszafordult Luci�hoz, az arca m�r nyugodt volt, halv�ny mosoly �lt rajta.
- Sok legend�t le�rnak, de azok att�l m�g legend�k maradnak. Nem is tudtam, hogy a csal�dom�t is pap�rra vetette valaki. - elfojtott egy �s�t�st. - Nem kellene, hogy annyira foglalkoztasson, hogy ne tudj aludni t�le. Pr�b�lj pihenni, min�l t�bbet tudsz, ann�l jobb. Most m�r ne menj vissza a vend�gszob�ba, maradj itt.
- Vesz�lyes este a folyos�kon? - k�rdezte t�gra ny�lt szemmel a kisl�ny.
- H�t… ki tudja. - Hilda kiss� zavartan kuncogott. �r�lt, hogy j�l d�nt�tt �s befogadta Luci�t �jszak�ra; a kisl�ny boldog, h�l�s arca megmelengette a sz�v�t.
M�gis, k�s�bb, amikor m�r �k is lehunyt�k a szem�ket, s Jorrvaskr-re v�gleg r�borult az �jszakai csend, nem Lucia volt az, aki v�g�l k�ptelen volt elaludni…

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.