A h�rom �rny szinte beleveszett a s�t�tbe.
- Ez az a hely. - suttogta az egyik�k. Hangja visszhangot vert a barlang falain, lepattanva sok�ig ott bizsergett a leveg�ben. Miut�n lassan elhalt, f�mes, fagyos csend�l�s k�vette, ahogy a vad�szok el�vont�k fegyvereiket. Egyik�k, a legtermetesebb r�gt�n leeresztette egykezes b�rdj�t, h�t�t nekivetette a hideg szikl�nak �s �gy n�zel�d�tt k�rbe unott tekintettel.
- Mit keres�nk mi itt? Id�pocs�kol�s az eg�sz.
- Arnbjorn! - csattant �lesen a m�sikuk, majd j�val halkabban, szel�debben folytatta, mintha csak megb�nta volna, hogy r�f�rmedt. - Hiszen m�r elmondtam sokszor. Ez az �r�ks�g�nk.
- M�r van m�s �r�ks�g�nk is. Sokkal k�zzel foghat�bb, er�sebb... hatalom! - az el�bbi besz�de kem�ny volt, tekint�lyt parancsol�, pedig val�j�b�l semennyivel sem �llt rangban magasabban, mint t�rsai. - Nem �rtem, mi�rt kell nek�nk egy �si fegyver n�h�ny darabja egy let�nt korb�l, mindegy, hogy egykor ki forgatta. Id�pocs�kol�s, mondom.
L�tszott, hogy nem el�sz�r vit�znak ezen. Harmadik, valamivel fiatalabb t�rsuk csendben figyelte �ket, mint aki nem tudja, ki mell� �lljon a sz�v�lt�sban. Arnbjorn kih�zta mag�t, a m�sik t�relmesen t�maszkodott �ri�si harci kalap�cs�ra.
- M�gis elk�s�rt�l. - jegyezte meg csendesen.
- �gy kell lennie. Hisz testv�rek vagyunk, egy�tt harcolunk �s ha kell, egy�tt halunk meg. Tudod, hogy b�rhov� veled tartan�k. Egyik�nk egy napon Harbinger lesz, a h�s�g�nk egym�s fel� megk�rd�jelezhetetlen kell, hogy legyen. - Arnbjorn tekintete elsz�nt er�vel izzott. - Na gyer�nk Kodlak, t�rd be az ajt�t. Szerezz�k meg azt a b�rdot, vagy ami itt van bel�le, min�l hamarabb!

* * *

Huszonk�t �vvel k�s�bb...

 - �gy. - Hilda �vatosan helyezte el a legend�s csatab�rdot, majd l�pett h�tra n�h�nyat, hogy jobban megszeml�lhesse m�v�t. Eorlund elismer�en b�logatott, ahogy Wuuthrad v�gleg megpihent egykori hordoz�ja, Ysgramor szobr�nak kez�ben.
- Azt hittem, megtartod. Most, hogy �jra lett kov�csolva. - jegyezte meg Vilkas. Hilda a fej�t cs�v�lta �s halv�ny mosollyal b�k�tt Kodlak r�gi harci kalap�cs�ra, melyet a h�t�ra csatolva viselt.
- Wuuthrad mindannyiunk�, az eg�sz Companions �r�ks�ge. Nekem m�r van fegyverem.
- El kell ismernem, val�ban hi�nyzott innen alap�t�nk �s els� vez�r�nk valamif�le eml�ke. - Vignar a szobrot szeml�lte �s r�viden, a r� jellemz� rekedt ugat�ssal felnevetett. - Ez �gy m�lt�, �s emeli a csarnok hangulat�t is. Sz�p munka lett, b�ty�m. - biccentett a v�g�re Eorlund fel�. Vignar r�gebben teljes jog� tagja volt a Companionsnak. Azt�n ahogy kit�rt a polg�rh�bor�, �s lassan eg�sz Skyrim f�ldj�n elterjedt, Vignar r�d�bbent, hogy k�ptelen p�rtatlan maradni, s hogy szem�lyes v�lem�nye, �rz�sei nem r�nthatj�k magukkal a l�tez�se �ta f�ggetlen Companionst. B�lcsen h�t, de kivonta mag�t a szervezet m�k�d�s�b�l. Ett�l f�ggetlen�l, mint rangid�s, tov�bbra is vel�k maradt, ak�rcsak a b�tyja Eorlund, aki sosem volt a Companions tagja, de mindig is t�mogatta �ket.
Hilda b�szk�n h�zta ki mag�t. A Jorrvaskr csarnok�nak k�zep�n lobog� szabad t�z �lettel festette meg a falakat, f�nye ott t�ncolt az �jonnan avatott szobron is. Ez volt az els� harbingeri rendelkez�se - ha mag�t a rangot �s a vele j�r� felel�ss�get m�g nem is tudta teljesen elfogadni, most el�sz�r �rezte azt: ez valami olyasmi volt, amelyet egy Harbinger tenne.

Ysgramor szobra, kez�ben legend�s b�rdja, Wuuthrad

 - K�v�ncsi vagyok, mit sz�lnak majd hozz� a t�bbiek. - jegyezte meg. Ilyenkor napk�zben csak kevesen tart�zkodtak a csarnokban; a legt�bben vad�szni vagy megb�zat�son voltak, a  frissebb tagok pedig odakinn gyakoroltak. - M�r nincs sok id� h�tra vacsor�ig.
- Addig is, most szentelhetsz n�mi id�t a tov�bbi teend�idnek is. - sz�lt r� figyelmeztet�en Vilkas, de Hilda csak felnevetett.
- Azok r��rnek, az �gyint�z�s nem az �n er�ss�gem. K�l�nben is, Farkas meg�g�rte, hogy ha visszat�r a vad�szatr�l, gyakorol velem, �t v�rom.
Vilkas nagyot s�hajtott. �j Harbinger�k nem kedvelte a rangj�val j�r� egy�b teend�ket; a szervez�si, rendez�si munk�k, meg�rand� rendelkez�sek rendszerint k�stek, vagy aminek m�g kev�sb� �r�lt, r� h�rultak. K�nytelen volt lassan belet�r�dni, hogy Hilda nem �rt t�ls�gosan az ilyesmihez, vagy legal�bb is �gy tesz, mintha nem �rtene, �s m�g a legkisebb t�rekv�st sem mutatja azir�nt, hogy ezen jav�tson. Titokban n�ha m�g mindig k�telkedett abban, hogy a n� alkalmas Harbingernek; �ccs�vel ellent�tben � �s Hilda sosem voltak t�l j� kapcsolatban, b�r ez Kodlak hal�la �ta n�mik�pp javult �s m�r elfogadt�k egym�st, hajland�ak voltak egy�ttm�k�dni. Kodlak akarta, hogy �gy legyen, eml�keztette mag�t, mik�zben elindult lefel� a Harbinger fogad�szob�j�ba, hogy akkor � �rja meg a k�rv�nyt a tet�szerkezet jav�t�s�val kapcsolatban. �s ha valamiben, Kodlak d�nt�s�ben Vilkas felt�tel n�lk�l megb�zott.

Hilda enyhe fintorral n�zett Vilkas ut�n. Tudta, a f�rfi most lemegy �s megcsin�lja helyette a teend�ket, hogy azt�n az orra al� d�rg�lhesse mindezt. V�g�l egy v�llvon�ssal elrendezte a dolgot. A t�rk�peket m�g r��r �tn�zni, az �j tag, a m�g Windhelmben mell� rendelt Calder �rkez�se sem aznapra volt v�rhat�, az � elrendez�s�vel is r��rt foglalkozni, �s hi�ba nyaggatta Vilkas m�r napok �ta, hogy Jorrvaskr tetej�t -mely egy�bk�nt annak a r�gi �szaki haj�nak a felford�tott fenek�b�l k�sz�lt, amelyr�l az �p�let maga a nev�t kapta- nem �rtana kiss� rendbehozni, mert a sok-sok eltelt �v alatt el�gg� kikezdte m�r a sz�, Hilda biztosra vette, hogy a tet� b�ven b�rja m�g �s nem a napokban fog majd a nyakukba szakadni.
Sokkal sz�vesebben gyakorolt odakinn Farkassal. � teljesen m�s volt, mint az ikerb�tyja, kedves �s t�r�d�, �s ak�rcsak Hilda, � sem szeretett besz�lni, hacsak nem volt musz�j. A kezdetekt�l j�l meg�rtett�k egym�st, �s mostanra Hilda m�r tudta: Farkas sokat jelent a sz�m�ra, mint bar�t �s Shield-Brother, t�bbet, mint azt valaha gondolta volna. �s persze, nem utols�sorban, a gyakorl�s is igen kedvelt tev�kenys�gei k�z� tartozott.
M�r �pp indult volna kifel�, amikor meg�rezte a v�ll�n Eorlund tenyer�t. A kov�cs n�m�n jelezte neki, hogy maradjon, �s frissen k�sz�tett r�zt�bl�csk�t cs�sztatott a kez�be. A belev�sett �szaki szimb�lumok k�z�tt Hilda ismer�s nevet olvasott rajta: Kodlak Whitemane. �rtetlen�l n�zett Eorlundra.
- Mi�rt adod ezt nekem?
- K�rdezd a fiv�remet. Vagy Vilkast. - Eorlund sosem volt besz�des fajta, volt olyan nap, amikor egy�ltal�n meg sem sz�lalt. Most is rendk�v�l sz�kszav� volt. - Majd elmondj�k.
Azzal t�vozott, mag�ra hagyva Hild�t Ysgramor szobra mellett.

Hilda megborzongott, ahogy az ajt� kit�rult el�tte, �s a h�v�s, dohos leveg� az arc�ba csapott. A kez�ben tartott f�klya f�nye t�tov�n vil�g�totta meg az el�tte �s�t� folyos� s�t�t, piszkos-p�kh�l�s m�ly�t. Nem volt t�ls�gosan h�vogat� l�tv�ny.
Jorrvaskr ezen r�sz�ben val�sz�n�leg j� ideje nem j�rtak. A Companions egykor nagy h�r�, n�pszer� szervezetnek sz�m�tott, melynek sz�mtalan tagja volt, kezdetben Ysgramor ut�n az �tsz�z Bajt�rsa, majd hossz� �veken �t sok-sok h�s, m�gnem a korok eltelt�vel a Companions is hanyatl�snak indult s majdnem a kihal�s hom�ly�ba veszett. Mostanra alig maradtak csup�n, b�r tisztelet�k tov�bbra is fenn�llt Skyrim-szerte. A Jorrvaskr csarnoka alatt l�v�, egykor �lettel teli nagy termeket elhagyt�k, ki�r�lve nem volt r�juk sz�ks�g. A legals� szint beomlott, el�rasztotta a whiteruni csatorna vize, a felette l�v� szint nagy r�sze szint�n szomor� sorsra jutott: a f�folyos� balra �gaz� r�sz�t a h�l�r�szlegekkel egy�tt lez�rt�k, a jobb oldali r�szen helyezkedett el az a n�h�ny terem, amelyet m�g haszn�ltak. Nem voltak m�r �tsz�zan, csak kevesen, nagyon kevesen, de �sszetartottak, ak�r egy csal�d. A Companions szellemis�ge a mai napig �lt.
Hilda t�tov�n indult el�re. Tudta, hova visz a folyos�, noha ezen a r�szen m�g a r�gi Companions tagjai k�z�l sem sokan fordultak meg. Ahogy ment, l�ptei halk koppan�ssal ver�dtek vissza a nedves falakr�l, mik�zben a talaj lejteni kezdett alatta �s � egyre m�lyebbre jutott. Jorrvaskr, lesz�m�tva a fels� nagy csarnokot, a f�ld al� �p�lt. A helys�gek, folyos�k hosszan elny�ltak Whiterun v�rosa alatt, ez az ajt� azonban, melyen Hilda bel�pett, m�shov� vezetett. A folyos� v�ge le volt z�rva, �s Hilda kiss� habozva illesztette a mag�val hozott rozsd�s kulcsot a z�rba. M�r m�lyen a v�ros alatt j�rt, t�vol Jorrvaskr lak�r�szleg�t�l. De most nem az �l�kkel volt dolga. B�cs�zni j�tt.
A Companions tagjai m�r �vsz�zadok �ta nem temetkeznek - helyette halotti m�glya k�s�ri el �ket utols� �tjukra, �s ez a megold�s Hilda sz�m�ra mindig is szimpatikusabb volt, mint s�t�tben, hideg k�be z�rva elporladni. A Companions kor�bbi tagjai �gy nem a Halottak H�z�ban nyugodtak; ugyanakkor a szervezet sz�m�ra is fenn volt tartva egy terem, amelyet Jorrvaskr-b�l is el lehetett �rni. A Harbingerek eml�khelye volt ez, mindazok�, akik ezt a c�met viselt�k, s vezett�k a Companionst az eltelt korok sor�n.
Hilda t�l kor�n, v�ratlanul, �s el�dje, Kodlak hal�la ut�n lett Harbinger. Nem k�sz�tett�k fel, nem ismerte a szok�sokat, trad�ci�kat. Ahogy bel�pett a terembe, letette a f�kly�t �s m�cseseket gy�jtott. A f�ny megvil�g�totta a falakra t�z�tt t�bl�kat - a kor�bbi Harbingerek neveit. Mindig az �j Harbinger feladata elj�nni ide a kinevez�se ut�n, elhelyezni el�dj�nek t�bl�j�t az egykori vezet�k k�z�tt, s n�mi ideig a terem csendj�ben, mag�nyban az �s�k b�lcsess�g�t k�rni mag�ra �s az eg�sz Companionsra. Vignar legal�bb is ezt mondta... Hilda n�mileg elveszve forgatta kez�ben Kodlak t�bl�j�t, mik�zben elindult az �t megel�z�k, sz�mtalan n�v, ismeretlen vezet� k�z�tt. A f�lhom�lyban, hideg, s�lyos csendben �gy �rezte, mintha �tl�pett volna a m�ltba, s azok, akiknek eml�ke itt nyugszik, �t figyeln�k, m�regetn�k n�m�n: m�lt�-e, hogy itt legyen most, hogy a soraikba l�phessen. Akaratlanul is r�csod�lkozott, milyen sokan vannak. A t�bl�k megsz�ml�lhatatlanul, hosszan sorakoztak a durva k�falon, tomp�n csillanva a f�klyaf�nyben. N�h�nyukon m�r nehezen volt olvashat� a n�v, megkoptak a r�gi szimb�lumok. Az eg�sz helys�gben volt valami komoran dics�s�ges, Hilda sz�m�ra m�gis nyomaszt�. K�v�l�ll�nak �rezte mag�t, �s nem csak az�rt, mert � volt az �l�, s a t�bbi m�r r�g halott. Norm�l esetben nem �gy kellett volna t�rt�nnie, nem neki kellett volna most itt �llnia. Ha a sors nem �gy rendelte volna el, ki vezetn� most gy�zelemre a Companionst? S vajon, ha az �s�k megsz�l�thatn�k, hogyan �t�ln�k meg �t?
Hossz� �vsz�zadok �ta, a Companions szellemi buk�sa ut�n � volt az els�, aki �gy lett a K�r tagja, hogy elfordult ett�l az �tt�l, visszautas�totta Hircine r�juk r�tt k�telezetts�g�t �s Kodlak k�v�ns�g�t k�vetve szembesz�llt a daedr�val. R�ges-r�g volt m�r, hogy az egyik kor�bbi Harbinger, Terrfyg sz�vets�get k�t�tt a vad�szat szellem-ur�val, Hircine-nel. Hircine nagyobb er�t aj�nlott neki, �m ez az er� egyben �tkot is hozott mag�val. Terrfyg �ta a Companions vezet� tagjai mind v�rfarkass� lettek, �s Hild�n k�v�l azok voltak m�g mindig. Hilda volt az, aki megt�rte az �tkot a Companions felett, megtiszt�totta a Harbinger vonal�t a v�rfarkask�rs�gt�l, s visszavezette a szervezetet �szaki �seik �tj�ra. M�gsem �rezte �gy igaz�n, hogy most itt lenne a helye. Nem ez�rt tette mindezt.
Beletelt n�mi id�be, mire megtal�lta, amit keresett. Szomor� tekintettel akasztotta fel a t�bl�t a falra, ahol v�get �rt a sor �s Kodlak v�gre elfoglalta v�gs� hely�t az el�dei k�z�tt. Azt�n h�tral�pett �s csak n�zte a r�z sejtelmes, tompa-meleg csillog�s�t, a bet�ket, elmerengve, n�m�n. Odakinn, fenn a v�rosban m�r b�ven este lehetett, a t�bbiek tal�n m�r nyugov�ra is t�rtek, vagy m�g iszogattak Jorrvaskr csarnok�ban az �l� t�z mellett, mik�zben kalandjaikat besz�lt�k el. Kodlak ritk�n mes�lt, jutottak Hilda esz�be azok az est�k, amikor az �reg Harbinger emelkedett sz�l�sra, �s �k leny�g�zve hallgatt�k a t�rt�neteit, m�g Vilkas�k is, akik nagy val�sz�n�s�ggel hallott�k m�r kor�bban �s ismert�k �ket. Pedig biztosan rengeteg dolog volt, amelyet m�r sosem mes�lhet el... Esz�be jutott a b�cs�, a tal�lkoz�s Kodlak szellem�vel, amikor megt�rte rajta Hircine �tk�t; Kodlak valami�rt a kezdetekt�l hitt benne, elfogadta �s t�mogatta �t akkor is, amikor m�sok h�tat ford�tottak neki. Hilda s�hajtott egyet. Nem tudta, mit k�rjen az �s�kt�l, nem tartotta mag�t se megfelel�nek, se b�lcsnek, mint �j Harbinger. � csak eml�kezni akart.
A f�kly�k lobog� l�ngja megvil�g�totta alakj�t, ahogy �llt ott tov�bbra is, figyelve a falat, Kodlak nev�t, mik�zben gondolatai sz�rnyra kaptak, s t�rben �s id�ben messze, nagyon messze j�rtak m�r.

Nem tudta, mennyi id� telt el. L�ptek zaj�ra eszm�lt fel, idegen f�klyaf�ny t�ncolt a falakon, �s � gondolataib�l kir�ntva, ak�r a felzavart vad, p�rd�lt meg a sark�n, hogy azt�n r�gt�n meg is nyugodjon.
Farkas t�tov�n torpant meg t�le n�h�ny l�p�snyire, l�tszott rajta, hogy zavarban van.
- Sz�val itt vagy. - mondta v�g�l, m�ly hangja enyh�n visszhangzott a teremben. - Bocs�ss meg, megijesztettelek?
- Emiatt ne agg�dj. - Hilda v�llat vont �s kiss� neheztel� tekintettel m�rte v�gig a f�rfit. - Nem �rt�l vissza vacsor�ra, hi�nyoltunk... Hogy ment a vad�szat?
- J�l. - Farkas mindig is sz�kszav� volt. Odal�pett Hilda m�g� �s a falat kezdte b�mulni; tekintet�ben a n� felfedezte ugyanazt a f�jdalmat, ami �t is marcangolta, mi�ta bel�pett ide.
- Nekem is hi�nyzik. - jegyezte meg csendesen. Farkas kifejez�stelen arccal n�zett el�re, ak�r azon a szomor�-es�s alkonyon, amikor Kodlakt�l b�cs�ztak. Hilda tudta, hogy Farkas a l�tszat ellen�re nagyon kedves �s �rz�keny- Kodlak hal�la is �t viselte meg a legjobban. - De most m�r b�k�re lelt... most m�r ott van, ahova v�gyott. Te is b�cs�zni j�tt�l?
- H�t... - Farkas szemmel l�that�an zavartan kereste a szavakat. - L�ttam, hogy nyitva az �tj�r� �s sejtettem, hogy itt vagy... A K�r tagjai n�ha lej�nnek ide. Vilkas azt mondja, j�l lehet itt gondolkodni.
A K�rt a Companions legjobb, legtapasztaltabb tagjai alkott�k, s a Harbingerrel egy�tt �ten voltak. L�nyeg�ben �k k�z�sen ir�ny�tott�k a szervezetet... �s eddig �k voltak azok, akik tov�bb vitt�k a v�rfarkas-�r�ks�get. Hild�n k�v�l v�rfarkasok voltak m�g most is, akik megmaradtak a K�rb�l: Farkas �s az ikerb�tyja Vilkas, �s Aela, a tapasztalt vad�sz. Kodlak nem egyed�l j�rt az �tj�n - Hilda azonban tudta, hogy ez olyan harc, amelynek megv�v�s�hoz id� kell. Azok, akik osztott�k az �reg Harbinger n�zeteit, m�g nem �lltak k�szen arra, hogy maguk is lemondjanak a fenevad v�r�r�l, m�g nem j�tt el az ideje mindennek.
Kis ideig csak �lltak egy�tt, n�m�n - a hallgat�s most t�bbet mondott a szavakn�l. Hilda elm�l�zva vette a kez�be a fal mell� �ll�tott asztalon sorakoz� t�rgyak valamelyik�t. B�r Kodlak szem�lyes holmijait m�r lehozt�k ide valakik, Hilda nem akart �tk�lt�zni a harbingeri szob�ba.
- Azt is � vad�szta le? - b�k�tt a ki�ll�tott, �ri�si trollkoponya fel�, megt�rve a csendet. Farkas arc�ra mosoly futott fel.
- Igen. Annak idej�n Kodlak h�res harcos, nagy vad�sz volt. Persze ez azel�tt volt, hogy Harbinger lett volna. - mes�lte. - �, Arnbjorn �s Skjor... �k voltak azokban az id�ben a Companions legjobbjai, ak�r a legend�s h�s�k... mindenki tisztelte �ket.
- Arnbjorn? - Hilda r�pillantott az idegen n�v hallat�n. - Vele sosem tal�lkoztam. � m�r...?
- Arnbjorn a K�r tagja volt, ak�rcsak Kodlak �s Skjor. Sokan mondogatt�k, hogy �k h�rman a Companions j�v�je. - Farkas elgondolkodva n�zett maga el�, mintha felid�zni pr�b�ln� a m�ltat, majd s�hajtott egyet, �s Hilda figyelm�t nem ker�lte el a s�hajban �rezhet� enyhe f�jdalom. - Azt�n... Arnbjorn elment. Egy napon t�vozott, elhagyott minket. Az�ta nem hallottunk fel�le t�bb�. Lehet, hogy m�r nem is �l.
- De h�t mi�rt ment el? - csod�lkozott Hilda. Sosem gondolta, hogy b�rki is kil�pne a Companionsb�l l�tsz�lag ok n�lk�l, r�ad�sul �gy, hogy a K�r egyik tagja.
- Nem tudom. - Farkas szomor�an ingatta a fej�t. - Vilkassal m�g kisgyerekek voltunk akkor, nem mondt�k el az ok�t, �s nem �rtett�k, mi t�rt�nik... igazs�g szerint �n m�g most sem �rtem.
- Arnbjorn szembefordult a K�rrel. - csend�lt oldalt egy komor, szigor� hang. Hilda �s Farkas egyszerre perd�ltek meg - az ajt�ban Vilkas �llt karba tett k�zzel, �ket figyelve. Hilda fej�n �tfutott a gondolat, hogy egy ideje m�r ott �ll, �s ez valami�rt k�l�n�sen zavarta. - Ahogy teltek az �vek, egyre sz�ls�s�gesebb n�zeteket vallott, amelyek nem �sszeegyeztethet�ek a Companions szellemis�g�vel. Olyan dolgokat tett, arra haszn�lta az er�nket, ami... h�t, nem volt m�lt� hozz�nk. V�lasztania kellett: mi, vagy a saj�t �tja. �s � az ut�bbit v�lasztotta.
- Ezt honnan tudod? - csod�lkozott Farkas, ahogy ikerb�tyja odal�pett hozz�juk. - Kicsik voltunk m�g akkor.
- Megk�rdeztem Vignart, amikor id�sebb voltam. - vonta fel a szem�ld�k�t Vilkas. - Arnbjorn v�g�l maga d�nt�tt �gy, hogy elmegy, de m�g �gy is neh�z volt mindannyiunk sz�m�ra. �j Harbingerk�nt Kodlak feladata lett volna, hogy �t�letet hozzon ebben a k�rd�sben. Bar�ts�guk ellen�re � �s Arnbjorn m�r kor�bban is ellent�tes n�zeteket vallottak, de Vignar azt mondta, ha r� h�rult volna a v�gs� d�nt�s, rosszabbul is v�gz�dhetett volna. Mindenesetre Arnbjorn elment.
Hallgat�s borult r�juk, fesz�lt, s�lyos csend. Hilda a kor�bbi Harbingerek t�bl�j�t b�multa.
- A hajdani �tsz�zb�l lett�nk kilencen... Hogyan jutottunk id�ig?
- A v�rfarkask�rs�g nem puszt�n szem�lyes �tok; az eg�sz k�z�ss�get m�rgezi. - v�laszolt kiss� kelletlen�l Vilkas. -  Kodlak legal�bb is mindig ezt mondta.
- Rem�lem, ti az�rt nem hagytok el. - d�nny�gte Hilda. Farkas melegen r�mosolygott.
- Soha.
- Na j�l van, mi megy�nk. - Vilkas megragadta az �ccse karj�t �s kifel� h�zta, az pedig kelletlen�l engedelmeskedett. - A Harbingernek most egyed�l kellene elm�lkednie, ne zavarjuk. Jut eszembe!
B�rk�t�ses k�nyvet ny�jtott Hilda fel�, aki izgatottan vette �t. An�lk�l is tudta, mi ez, hogy Vilkas megsz�lalt volna, hisz l�tta m�r kor�bban.
- Kodlak napl�ja.  - mondta a f�rfi. - Eltettem, amikor a szob�j�ban j�rtunk. Nem akartam, hogy �gy indulj neki... na de majd ha elolvasod, megl�tod. Gyere Farkas.
Farkas m�g vetett egy sajn�lkoz� pillant�st Hild�ra, azt�n mindketten elt�ntek a kivezet� folyos� kanyar�ban, s lassan az �ket k�s�r� f�klya f�nye is eleny�szett. Hilda pedig azon kapta mag�t, hogy gondolkod�s helyett tov�bbra is arra n�z,amerre utolj�ra l�tta �t.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.